Történt egyszer, hogy a nagy Balaton partján elvesztettem a kisebbik lányomat.

Ő keresett engem sírva, én kerestem őt kétségbeesve. Egy fiatal, müncheni nőnek köszönhetően előkerült és kölcsönös barátság lett köztünk.

Valójában az ő támogatásával szerettünk volna Münchenben maradni. Karácsony másnapján ebédmeghívást kaptunk a szüleitől. Az ebéd elfogyasztása után kis beszélgetéssel, egymás iránti kiváncsi érdeklődéssel folytatódott a vendéglátás.

A bor, az elfogyasztott szeszesital után lazán körbenézett rajtunk vendéglátónk nevelőapja. A páromra és majd a kisebbik lányomra nézve megjegyezte: semmi lehetőség itt maradni. Cigányok. A kislányomra néztem és a szívemben erős szúrást éreztem. Nem, nem engedem, hogy valaki bántson. Abban a percben tudtam, hogy nem akarok itt maradni ebben az országban.

Másnap csomagoltunk és jöttünk vissza.