Fotó: Lilith Art - Meisenkönigin
Apollinaire sóhaját küldöm...
A kép
a csöppnyi kis madárral válladon
legyverez
vad férfierőket.
A magunk titkát sem tudjuk
megfejteni
hát még a másokét.
/Schneider Lipót/
2010.03.23. 11:25 :: dreamersquill
6 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anolin.blog.hu/api/trackback/id/tr956226920
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Eyra Vendoln 2010.03.23. 12:47:34
Minden olyan sablonosan hangzik, amit írnék. Kivéve azt, amit pedig nem írok le. Talán hamarosan a blogon, kevésbé személyes formában. Az ember blogot vezet, de nem személyesen ír. Én. Hát, ez már csak így van, s így is marad.
Remélem, odaát süt neked a nap, Ilona!
Ilona 2010.03.23. 20:36:29
Nehéz is írni személyes dolgokról a blogban. Nem baj, a képeid is sok mindenröl mesélnek, merre jártál, mi volt, amit szépnek láttál. Nekem nagyon tetszenek.
Igen, ma gyönyörü idö volt, sütött a nap nálunk is. :)
skyppy 2010.03.25. 05:09:38
Ilona van valamim a számodra a blogomban...olyan szívesen adtam:-)))
Ilona 2010.03.25. 08:19:24
Gyorsan megnézem!...kiváncsi vagyok. :)
Tenshi 2010.03.26. 10:38:39
Apollinaire versei mindig megfognak:)
A Búcsú c.verse a kedvencem.
S ez is milyen igaz.Lehetetlen megfejteni a titkokat,sokszor még a sajátjainkat is.
Ilona 2010.03.29. 11:36:13
Nekem is a Búcsú c. vers a kedvencem. :)
