Az ördög ügyvédje szép siker volt. Gratulálok. Honnan merítette az ihletet?
Valójában nem egyvalaki ihlette a figurát. Izgalmas kihívás volt eldönteni, hogy milyen ördög legyek. Mindnyájunkban él egy kép a megtestesült gonoszról, de hogy lesz ebből eleven figura?
Régi filmekből készült?
Sok régi filmet megnéztem. Az Eastwick-i boszorkányokat, az Angyalszívet, az Angel on My Shouldert. De az, amitől szárnyra kapott a fantáziám, Daniel Huston játéka volt Az ördög és Daniel Websterben. Briliáns alakítás. Nem kellett semmit tennie, elég volt feltűnnie a vásznon, hogy a néző érezze, mekkora hatalma van. A legjobban ez motivált.
Olvasott is hozzá?
Igen: Dantétól a Pokolt és Milton Elveszett paradicsomát. Az ördög, mondhatni, univerzális figura.
Az ön ördöge azonban meglehetősen vidám fickó.
A gondolkodása a velejéig romlott, de igyekeztem úgy alakítani, hogy emellett mókásnak látszon. A tulajdonságok széles skáláját akartam megjeleníteni az őszinteségtől a lángoláson át az őrjöngésíg. Nagyon élveztem.
Gyakran improvizál a szerepeiben?
A szerelem tengere forgatása alatt Ellen Barkinnal napokat töltöttünk azzal, hogy improvizáltunk, majd leírtuk ezeket a jeleneteket...
...Az improvizálás olyan, mint a szivacslabdázás: az ember átüti a labdát a háló felett, a labda pedig soha nem megy kétszer ugyanoda. Egyes filmek pontosan erről szólnak: a labda egyszer ide csapódik, máskor oda, pedig a pálya ugyanaz, és mindketten ugyanazt a játékot játsszuk. Michelle Pfeiffer különben nem szeret improvizálni, ő egyben akarja látni az egészet. Ha olyasvalakivel dolgozik együtt az ember, akinek más a munkastílusa, akkor alkalmazkodnia kell hozzá. A Fedőneve: Donnie brascóban nem volt improvizáció. A The Local Stigmaticben sem. Az Egy asszony illatában is minden előre meg volt írva.
A tangót nehéz is lett volna improvizálni. Mennyi ideig tartott, míg megtanulta?
Ha rajtam múlik, évekbe telt volna, mire megtanulok rendesen tangózni, de a filmben csak a jelenetben szereplő lépésekre koncentráltunk. Robert Duvall például baromian jól tangózik. Én csak statisztáltam. Az ember akkor táncol szabadon, ha megtanulta a lépéseket, és már csak a zenére kell figyelnie. Ezen alapszik a technika. Hiába él a dallam az ember fejében, ha az ujjai nem engedelmeskednek, amikor leül a zongorához. Hiába érzi a zenét, szaktudás is kell hozzá, hogy képes legyen az inspirációra. Ugyanez a helyzet a színjátszással. Egy balettáncos egész idő alatt mozdulatokat gyakorol, órákon át csinálja, és amikor végigzsetézik a színpadon, már nem gondol másra, mint a zenére, amely magával sodorja, és a történetre, amelyet el fog táncolni. Egy idő után eléri az ember azt az állapotot, amikor már nem kell azon gondolkodnia, mit csinál, mert annyira fel van készülve. Ez az igazi improvizálás.
Forrás: Lawrence Grobel - Életem (Al Pacino)
Al Pacino a napokban volt 70 éves. Egyik legkedvesebb színészem. Isten éltesse még nagyon sokáig.
