Fotó: Max Woldag - Magie
Mágia
Emlékszem rá, egyszer megvert apu,
mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon,
mert közben ásított.
A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra,
s titkos jelt a körökre,
ne verjen meg többé soha,
és tűnjön el örökre!
Most nincs velünk. Elment
nagyon sok napja már,
s az oviban utálom azt, akit
este az apja vár.
Anyu azt mondja, itt hagyott,
de eljön majd, ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet,
hisz én tüntettem el!
/Ranschburg Jenő/
Ismét elment egy nagy ember. A szó nemes és szép értelmében egy nagyszerű, mély érzésű ember. http://nepszava.hu/articles/article.php?id=403149
Ez a könyve volt az első, amit megvettem magamnak, mielőtt babát vártam. Sóvárogva nézegettem a könyv fedelén lévő kislányt, bárcsak nekem is ilyen szép kislányom lenne. Lett is, nemcsak szép, de okos is. Büszke vagyok rá. A napokban sikeresen letette az ügyvédi vizsgát.
Ranschburg Jenő, a "lelkes kertész", a gyermeki lélek kitűnő ismerője...Nyugodjék békében.
