Anne Louise Schneider - Herzen so leicht
Oly könnyű most a szív...
Megtörtént a lakásátadás.
Újabb procedúra vár ránk. Szerencsére jól felkészültünk. Fotók készítése a lakás helyiségeinek állapotáról, az írásos dokumentumokról az aznap megjelent újságokkal együtt a dátum igazolása végett és hangfelvételek az ott elhangzottakról. No és igen...egy kis pénz majd az ügyvédnek, hogy a nekünk visszajáró óvadékot megkaphassuk. Egyedül én voltam valamiért optimista a családban. Azt gondoltam, hogy okos ember nem esik kétszer ugyanabba a hibába. Pontosabban, a lakástulajdonosunk egy velünk szemben elvesztett per után jogszerű magatartást fog tanúsítani. Magyarul: minél előbb megszabadul tőlünk azzal, hogy kifizeti azt, ami jár. Érthetetlen ez számomra annak ismeretében, hogy számára a kifizetendő összeg nagysága annyi, mint homokszem a sivatagban, mégsem tud fizetni. Számos lakóépülete van Bécsben, ingatlana Sziciliában, terepjáró stb. és mégis...semmi tartás, semmi elegancia, nagyvonalúság, udvarias elköszönés, ami az ilyen körökben megszokott. Nem tudok másra gondolni az esetében, minthogy megrészegedett saját bosszújának édes ízétől. Ezért állt üresen pár hónapig a lakás, mert nem fizette ki nekünk az erre az időre kifizetett bérleti díjat. Az a híre, ( a nála dolgozó magyaroktól tudjuk), hogy kauciót még soha nem adott vissza.
Meglátjuk. A szívünk azért most sokkal könnyebb.
