Kanadai ismerősök

Az elmúlt napokban megmagyarázhatatlan fáradtság uralkodott rajtam. Kedvem sem volt írni. Annak viszont nagyon örültem, hogy kanadai ismerősünk (baráti házaspár) jól érezték magukat nálunk. Igazán sajnáltam, hogy nem maradtak tovább. Kellemes, kedves vendégek voltak. Több, mint harminc éve ismerem őket, mégis igazából most kerültünk közelebb egymáshoz. Összehozott minket a hasonló emigráns sorsközösség és az általa át- és megélt tapasztalatok, a gondolatunk a világról, az emberekről, a másságról és a toleranciáról. Az, hogy kutyatulajdonosok is vagyunk egyszerre, csak ráadás volt. Nagy kedvvel kisértek el a sétáimnál. Ezt kihasználva, bemutattam a kisvárost hegyeivel, épületeivel. Fel voltak dobódva. Fényképezkedtek lelkesen, hiszen, ahogy mondták, ilyen régi, hangulatos házakat nem nagyon látni Kanadában. Így már érhető, hogy nagyobbik fiúk, miért ugrik át szívesen a szomszédos USA-ba (Chicago) fotózgatni. Remek fotós Für Gábor. Kedvence a fekete-fehér fotózás. Nekem különösen tetszik a szüleiről készült fotó, ahogy a messzi távolba néznek egymást átkarolva. Azt hiszem, harminc éves évforduló alkalmából készült róluk. Ez egy emigráns élet megható pillanata szerintem: megérkeztünk.

Ami engem megérintett belőle, az a fáradt testtartása G.-nak. Egy sokat dolgozott és most is sokat dolgozó ember testtartása, amire külön felfigyeltem a látogatásuk során. Ha nem ismerném, könnyen elsiklott volna a tekintetem a kép felett. Így azonban mást, többet jelent számomra ez a fotó.

Ime a többi képei Für Gábornak:

Jasper National Park Canada