Üvegcserepek

...álmodj szépet énhelyettem

Megszólal egy kisharang és választ ad egy messzi hang áá bim-bamm
Naplemente, jön az este, harmatcsepp hull a kezemre áá bim-bamm

Harmatos bokor ölén
Egy madár aludni tér
Nézd, ott mellette egy kéz
Fegyvert fog, mely oly nehéz

Fekszenek ott mind a ketten, megférhetnek szépen csendben áá bim-bamm
Aludj te is édesebben, álmodj szépet énhelyettem áá bim-bamm

Harmatos bokor ölén
Egy madár aludni tér
Pedig mellette az arc
Nyugodt, többé nincs már harc

Megszólal egy kisharang és válaszol rá ágyúhang áá bim-bamm
Elűzi az álmot tőle, nem szabad már várni csendben áá bim-bamm

Harmatos bokor ölén
Egy fiú, olyan mint én
Egy fiú alszik csendben
Golyó van a szívében

/Presser Gábor - Adamis Anna/

Endre Ady: Weinender Wunsch nach Güte

In warmen Armen mich erwärmen,
In leise, teure Worte sinken,
Die Küsse der Belohnung trinken,
Wie gut es wäre – gut zu sein.

Im Eifer niemals schwächer werden.
Wunschlos und still Entsagung üben,
Mit großer Treue alles lieben,
Wie gut es wäre – gebend sein.

Nicht einmal in den Träumen lügen.
Den andern fröhlich glauben lassen,
Sein Weinen weinend sanft umfassen,
Wie gut es wäre – Segen sein.

In warmen Armen mich erwärmen,
In leise, teure Worte sinken,
Die Küsse der Belohnung trinken,
Wie gut es wäre, gut zu sein.

Németre fordította: Heinz Kahlau

Eredeti vers: http://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_224.html

Ez egy itt eldobott verseskönyvböl való Ady vers. 1965-ös karácsonyi ajándék volt valakinek. A gyönyörü szép illusztrációkat Gyémánt Lászó, Lakner László és Würtz Ádám rajzolta.
Lehet, hogy meghalt az illetö és hozzátartozói nem tartották fontosnak megtartani.
Nézem az évek során felhalmozott könyveimet és összeszorul a torkom, mert mégis, nem kérhetem, hogy örízzék meg. Ez egy különleges, személyes kapcsolat a könyvekkel. Hogyan értenék meg, hiszen sok mindent nem mondtam még el, nem meséltem el.
Nem lehetett és nem is lehet mindent elmondani.

Foto - digitSamurai: Rossz csillag alatt született

Mert elszegényedés és elszegényítés,
vád, gyanyúsítgatás, Istenböl sár-morzsák!
Mint kisiskolásnak a pálca-fenyítés:
Fáj a csönd-odú éj, a fogatlan ország.

Törzsében nem lakik zöldkék páfránymadár,
Tojáson kotló tüz, tollcsönd atommáglya.
S nem tudja hova ér, aki már gyalog jár,
Vagy földbe-kötve, mint lóhere, zöld mályva.

Filléres gond, néma számláktól rettegés!
Gyereknek miböl lesz könyv, ruha, nyár, cipö
És ha temetni kell: az eltemettetés?

Érdekel ez téged: befordított idö,
Kesztyü-kifordított bör-zsír történelem?
Pupillámba szúrt tü múltból vas-jelenem.

Juhász Ferenc szonettje 1997. nov. 18-án, Bécsben dedikált, a Pipacsok a pokol fölött c. verseskönyvéböl.

Foto - Durcika: Arcnélküliek

Nem kell, hogy elpusztítsuk egymást: a buta emberekkel szépen megférünk a nap alatt. - Nem úgy van az, hogy: vagy ö, vagy én, - ö is, én is, - úgy van az!

/Füst Milán: Napló II./

Csak így...

Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.
Ilyen messzirol,
Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily ködbehaltan,
Ily ragyogón,
Ily fényes vérttel;
Űzött az élet,
S mégsem ért el.
Menedékem:
A nagy hegyek,
Az élet fölött
Elmegyek;
S köszöntöm ott, ki zajlik, és pihen:
Én, örök vándor, s örök idegen.

/Reményik Sándor/

Majd felveszem a szép kék kabátom...

Egy édes-bús, fülbemászó dalt találtam egy franciás hangzású együttestöl, Bijou-tól. Meglepett, hogy ez egy magyar együttes. A Tánc c. számuk  viszont egy valódi ékszer. Kellemesen ütemes, kellöen lassú is, egyszerüen elvarázsol. Oda kell figyelnem. A szöveg kicsit szomorkás, mégis tartalmaz valami megújulás-vágyat, reményt. Igazi szombat esti dal, amiután fel kell venni a szép kék kabátot az áttáncolt éjszaka után és bolyongani az ébredezö városban, kora hajnalban. Szerettem ezeket az órákat. 

http://bijoumusic.hu/page.php

Foto - durcika /Fotoaréna/

Mióta nem vagy

én nem kérdem
hogy miért
azt sem kérdezem
miért nem
fullasztó némaság
nem szólsz egy szót sem
válasz nincs nekem
hiába suttognám el azt
hogy kedves minden
amit tőled kapok
hiába mondanám
ne bánts
mert ártatlan vagyok
hiányzik a szó
a percnyi öröm
hiányoznak az okos válaszok
mióta nem vagy
legbelül érzem
hogy nélküled
nálam sötétek lesznek
a holnapok

/Demján Irén Írisz/

Jaj de, te merel e luma...

Jaj de, te merel e luma,
Sar muri dejjori, de mamo jaj,
Ke te merel e luma,
Mamo, sar muri dejjori!

Jaj, jokha' k'inkejokhar
Te mukhen mulatij ma, de mamo jaj,
Ke mukhen mulatínav,
pale voja maladas ma.

Jaj de, tejle-opre phírav,
De paro me ci rakhav, de dale aj,
Paro me ci rakhav
Mamo, le lase savenge!

Jaj, de te merel e luma,
De sar muri dejjori, de Devla jaj,
Ke je mama merla,
Mamo, asav de me korkori!

Jaj, de ci trobuj ma, mamo,
De baro barvalímo, de mamo jaj,
Taj trobuj ma, mamom,
Mamo, sukar boldogsago!
Jaj de, te merel e luma...

Imádság

Olyan vagy, mint az
esővíz…
lefolysz bőrömön,
s én
beiszlak,
miként
aszálytól
fűtött föld issza
a cseppeket.

Mit kell tennem
még,
hogy érezzelek?

Ha sikolyra nyílna
végre
ajkam
rút testem
árnyékában,
mit se hallgass
imámra,
csak akkor
hallgass rám,
ha
vérben kérlek -
akkor én vagyok,
nem csak időt kérnek
rohanó napjaim.

Válogass kérlek
a jók közé
ha megsárgultam is,
ha meg is resvedt
szűk tüdőmben
legutolsó
hangom is.

Én úgy szerettelek.

/Hatházi Áron/

Foto - vanguard

Gyermekkori emlékek kódorognak elö

Így kezdödött.
Rongyos függöny elé vezetnek
himnuszt dadogtam.

A közönség.
Vászonruhás apák
riadt szemü anyák
zsiroskenyér illatú világ.

Az öröm.
Elvesztettem repülömet
vérkönnyekig sírtam
egy társam visszaadta
két fényes kavicsért.

A játék.
Arcomra vakolatpor pereg
a romhalmok alól
nekem integetnek
az idegen arcú királyok.

A kenyér.
Várok
óriási láda lekvár elött
soromra.

/Schneider Lipót/