Üvegcserepek

Pirosszemű madaram hol vagy?...

Bejártam

Sok fekete földet utánad.

Repülj csak.

Aztán gyere vissza. Én várlak.

És sokat járkálok az uccán, keresem

Piros nyomod a levegőben.

Kavicsokat dobtam a folyóba,

Ő is itthagy most engem.

Oly magos házak közt élek.

El is vesznék, ha nem vigyázna rám

Nehány ittfelejtett éneked. Pedig

Szeretnék nagyobb lenni mint a házak -

Meglátnál messziről, amint

Szemem fölé emelt tenyérrel

Nézelődöm és szomorú vagyok.

Pirosszemű madaram hol vagy?

Sok szép földet bejártam utánad.

József Attila  / Részlet a Pirosszemü. c. verséböl./

Antony & The Johnsons- Bird Gerhl

(Tenyeremre tettem...)

Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.

József Attila 1924. júl. 17.

Hiányzol...

I miss you - where are you now
I miss you - where have you gone
I miss you - waiting my whole life for you
I miss you - but i never met you yet

I miss you - i believe in dreams
I miss you - i believe in you
I miss you - wouldn´t even recognize
I miss you - but i never met you yet

I miss you - i believe in dreams
I miss you - i believe in you
I miss you - wouldn´t even recognize
I miss you - but i never met you yet

Foto - Durcika/Fotoaréna/

Egytizenketted

Ha felfedezted másban a múlt idő jelét,
ha nem elég az ég kékje feletted,
ha a mosoly szinonimáit
magaddal hozni rég elfeledted,
ha nincs senki, kiért cipelnéd,
és kedved se hív
számlálni számtalan csodát,
ha a moha zöldjét is penésznek látod,
ha úgy érzed,
színtelen virágot lopott öledbe a holnap,
félrecsókolnak szájszagú reggelek –
lehetnék-e én a múlatlan idő,
féktelen nevetésben örökzöld csoda,
vázádban friss virág?

Tudod, a széttört álmokon fészkelő
tucatnyi vándormadár közül
az egyik mindig hazatalál…

/Dobosi Andrea/

...s akarsz, akarsz-e játszani halált?

/Kosztolányi Dezsõ/

Emlékszem, öt-hat éves koromban csak ketten voltunk anyámmal és egy pici konyhában laktunk egy munkásszállásnak nevezett bérházban. Volt egy játék, amit mindig szerettem megismételni. Ez pedig a halál volt. Szivesen tetettem magam mozdulatlanná. Szerettem nézni aggodó tekintetét, vajon szeret-e, sír-e utánam? Tudni akartam, hogy fájna, ha hiányoznék? Pedig, akkor még nem volt televíziónk, nem jártam moziba sem. Honnan jött ez a fajta játék? Honnan vettem, hogy milyen lehet a halál? Nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy anyám szivesen benne volt az ilyen játékokban. Talán azért is, hogy megnyugtasson és a végén együtt kacaghassunk, hogy lám, nem is olyan könnyü eljátszani. A végék voltak a legjobbak, mikor szorosan átölelt és csitítgatott, ringatott és az arcomat meleg nyakára, vállára hajthattam.

A legszentebb érzés nem a Földön teljesül.

"Én Márait 1945-ben ismertem meg személyesen. Azelőtt is ismertem a műveit, és borzasztó rajongója voltam. 1945 tavaszán, nem emlékszem pontosan, vagy 1945 őszén mutatta be a Vígszínház Márai "Varázs" című darabját, amiben játszottam Ajtayval és Benkővel. És ő bejárt a próbákra. .... ....A próbákon mindig ott ült. Mindig közelebb kerültünk egymáshoz, a darabról beszélgetve stb. Aminek a vége az lett, hogy én egy csodálatos feltekintéssel - nem is szerelem volt ez részemről, hanem mint mikor a növendék a tanárjába azt hiszi, hogy szerelmes, mert olyan csodálatosnak tartja, vagy az egyetemi hallgató a professzorba. És őbenne valóban volt egy ilyen távolságtartás. Szívem szerint legszívesebben Márai úrnak szólítottam volna, mert az, hogy Sándor, sose jött ki a számon, és elképzelhetetlennek tartom azt is, hogy őt valaki Sanyizta. Lehetetlen. Ő Márai úr volt. Az úrnak nem az uralkodó minőségében, hanem a gentleman, az úriemberség... Nem beszélve arról, hogy állandóan kalocsnit hordott, mindig nála volt egy esernyő és mindig oktatott."

FELÉBRED ÉS NYUGTALAN

Most fölriadtam. Éj van, künn a rabló
kocog az úton ösztövér lován -
Ó, merre vagy? Vén kezem tétován
Tapogatja, hol a kova s a tapló -
Hol élsz, hol alszol, jaj, ki őrzi álmod?
Érted-e ezt az őrült, vad világot?
A tengeren, éjen, falvakon át
Hívlak! Hallod? Aludj. Jó éjszakát.

Ma olvastam, hogy Márai Sándor is ezen a napon született, gondoltam berakom ezt a kis verset megemlékezve róla. Ez a kis vers Tolnay Klárinak emlékül hagyott kéziratából való. Ki gondolta volna, hogy kedves hódolója volt neves szinésznönknek.

Forrás: http://noi.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=40255

Foto - Fotoaréna/Kisokos képe: bonsai

Ismert, saját versével emlékezem József Attilára.

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

1925. április

Ádám almái

Hétvégi filmajánlatom

Foto - vanguard

SZÉP PILLANATOK

Milyen árva gyerek sír bennem
milyen madár fütyörész.

Egy farönkön ülök
és bámulom
hogy a bárányos ég
tükörképével játszik
a tó.

Letépek egy cseresznyevirágot
és elküldöm hozzád
hogy emlékezz rám.

/Kassák Lajos/