Mondd el, ha kell...
Kicsi-nagylányomnak szól ez a dal. Volt bátorsága elköszönni egy olyan helyröl, melyben más kezét-lábát törve, hétrét görnyedve könyörög, hogy maradhasson, mert országos hírü. Elment, mert embertelen elvárások voltak a késö éjszakába nyúló munkaidövel, a zord, rideg, kimért és fensöséges munkatársak között. Mégis, ez a hely elegendö ajánló volt a többi megpályázott helyre és tárt karokkal várták. Válogathatott és sikerült nyélbe ütni egy szerzödést a kivánságainak megfelelöen minden veszteség nélkül. Büszke vagyok rá. Mégis, boldogtalan. Vannak az életben olyan dolgok, melyekben senki nem tud jól dönteni és ezek a szív dolgai. Valóban nincs más, csak sokszor elmondani, hogy újjászülettem és a múltra többé nem emlékezem...Így legyen, kislányom.
Nagy szerelmed elhagyott, elhagyott,
Mennyit ért, most láthatod, láthatod,
Mégis azt hiszed, hogy hozzá tartozol.
Hosszú volt a bánatod, bánatod,
Eltévedtél, jól tudod, jól tudod,
Mégis azt hiszed, hogy hozzá tartozol.
Úgy kérlek én, felejtsd el őt, gondolj rám,
Ha ellenállni nincs erőd, ó kedvesem,
Úgy kérlek én, ó kedvesem, felejtsd el őt,
Gondolj rám, ha úgy érzed, hogy nincs erőd,
Mondd el, ha kell, hogy többé téged már nem érdekel,
Újjászülettél, és a múltra nem emlékezel,
Mondd el, ha kell, hisz erről mindenkinek tudni kell,
Boldog vagy velem, és a csillagokban többé nem hiszel.
Mmm...
Elhervadt egy rózsaág, rózsaág,
Visszasírja fénykorát, fénykorát,
És te azt hiszed, hogy hozzá tartozol.
Szenvedélyed tiszta volt, tiszta volt
Csillagfényben átkarol, átkarol,
És most azt hiszed, hogy hozzá tartozol.
Úgy kérlek én, felejtsd el őt, gondolj rám,
Ha ellenállni nincs erőd, ó kedvesem,
Úgy kérlek én, ó kedvesem, felejtsd el őt,
Gondolj rám, ha úgy érzed, hogy nincs erőd,
Mondd el, ha kell, hogy többé téged már nem érdekel,
Újjászülettél, és a múltra nem emlékezel,
Mondd el, ha kell, hisz erről mindenkinek tudni kell,
Boldog vagy velem, és a csillagokban többé nem hiszel.
Mmm...
/Bródy János/