HTML

Üvegcserepek

Friss topikok

  • NorahLove: http://www.youtube.com/watch?v=dpRvrFNGMzU (2014.03.04. 01:13)
  • Camelia: *-* :) (2014.02.22. 23:09)
  • Camelia: Lenyűgöző! Nagyon megragadott! :) Boldog Új Évet Neked! *-* (2014.01.01. 20:10)
  • anolin: Köszönöm szépen, és Neked is kicsit megkésve bár, de boldog névnapot kivánok. :) (2013.08.18. 22:03)
  • anolin: Ezért tettem be, mert nagyon megfogott. :) (2013.07.13. 10:49)

Címkék

2008.03.24. 15:05 :: dreamersquill

- Hétfőn aztán indultunk nyolckor.
- Rövidnadrágban! Mert húsvét hétfőjén föl kellett venni a rövidnadrágot. Akármilyen hideg volt. Lilára fagytunk néha, de akkor is. Húsvét hétfőtől rövidnadrág!
- Előbb apámmal végiglocsoltuk a rokonokat. Ő mindenhol kapott egy stampedlit, a gyerekek alkoholt soha. Málnaszörpöt, süteményt, festett tojást kaptunk, esetleg egy-két forintot. Tizenegykor aztán az öreg hazament, lefeküdt, mi pedig a haverokkal indultunk a lányokhoz.
- A végén tojást dobáltunk, a két forintos volt a legnehezebb, azt kellett a tojásba beleállítani.

http://nol.hu/cikk/485893/

2 komment

2008.03.22. 20:21 :: dreamersquill

Minden kedves látogatómnak kellemes húsvéti ünnepeket!

4 komment

Mondd el, ha kell...

2008.03.21. 11:55 :: dreamersquill

Mondd el, ha kell...

Kicsi-nagylányomnak szól ez a dal. Volt bátorsága elköszönni egy olyan helyröl, melyben más kezét-lábát törve, hétrét görnyedve könyörög, hogy maradhasson, mert országos hírü. Elment, mert embertelen elvárások voltak a késö éjszakába nyúló munkaidövel, a zord, rideg, kimért és fensöséges munkatársak között. Mégis, ez a hely elegendö ajánló volt a többi megpályázott helyre és tárt karokkal várták. Válogathatott és sikerült nyélbe ütni egy szerzödést a kivánságainak megfelelöen minden veszteség nélkül. Büszke vagyok rá. Mégis, boldogtalan. Vannak az életben olyan dolgok, melyekben senki nem tud jól dönteni és ezek a szív dolgai. Valóban nincs más, csak sokszor elmondani, hogy újjászülettem és a múltra többé nem emlékezem...Így legyen, kislányom.

Nagy szerelmed elhagyott, elhagyott,
Mennyit ért, most láthatod, láthatod,
Mégis azt hiszed, hogy hozzá tartozol.

Hosszú volt a bánatod, bánatod,
Eltévedtél, jól tudod, jól tudod,
Mégis azt hiszed, hogy hozzá tartozol.

Úgy kérlek én, felejtsd el őt, gondolj rám,
Ha ellenállni nincs erőd, ó kedvesem,
Úgy kérlek én, ó kedvesem, felejtsd el őt,
Gondolj rám, ha úgy érzed, hogy nincs erőd,
Mondd el, ha kell, hogy többé téged már nem érdekel,
Újjászülettél, és a múltra nem emlékezel,
Mondd el, ha kell, hisz erről mindenkinek tudni kell,
Boldog vagy velem, és a csillagokban többé nem hiszel.
Mmm...

Elhervadt egy rózsaág, rózsaág,
Visszasírja fénykorát, fénykorát,
És te azt hiszed, hogy hozzá tartozol.

Szenvedélyed tiszta volt, tiszta volt
Csillagfényben átkarol, átkarol,
És most azt hiszed, hogy hozzá tartozol.

Úgy kérlek én, felejtsd el őt, gondolj rám,
Ha ellenállni nincs erőd, ó kedvesem,
Úgy kérlek én, ó kedvesem, felejtsd el őt,
Gondolj rám, ha úgy érzed, hogy nincs erőd,
Mondd el, ha kell, hogy többé téged már nem érdekel,
Újjászülettél, és a múltra nem emlékezel,
Mondd el, ha kell, hisz erről mindenkinek tudni kell,
Boldog vagy velem, és a csillagokban többé nem hiszel.
Mmm...

/Bródy János/

7 komment

2008.03.21. 00:19 :: dreamersquill

Foto - vanguard

Te, ki félszavakból ért

Védtelen vagyok ebben a se-tél se-tavaszban,
mint a rügy, mi féli, hogy túl korán kipattan,
s bomló ruháján át a dér szívéig ér.

Védtelen vagyok, ha nélkülem futnak a napok,
s én bénultan egy nem múló tegnapban maradok,
miközben minden perc taszít egyet rajtam.

Ilyenkor elbújok mélyen egy születő versben,
hogy reszkető magamat a sorok közé rejtsem,
ne bírja a világ legbensőbb harcaim.

De nem bánom, ha olykor Te, ki félszavakból ért,
lefejted rólam a strófák szép-szelíd bilincsét,
és rímes rejtekemből előcsalogatsz.

/Sárhelyi Erika/

2 komment

2008.03.20. 10:01 :: dreamersquill

Foto - vanguard

Weöres Sándor: Mély erdön ibolya-virág

Mély erdőn
ibolya-virág,
elrejt jól
a boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
gyere, tágas a világ,
mély erdőn
ibolya-virág.

Valami technikai hiba vagy ügyetlenkedésem miatt innen küldöm üdvözletemet.

Boldog születésnapot, Ametiszt.

3 komment

Anthony Minghella

2008.03.19. 10:00 :: dreamersquill

Anthony Minghella

"Ha az a happy end, hogy elfogadjuk egymást, és megbékélünk a másik hibáival és gyengeségeivel, akkor hiszek benne"

http://nol.hu/cikk/485560/

Nélküle nem ismerhette volna meg a világ ezt a szép, magyar népdalt. Nélküle nem ismerhette volna meg a világ, ki volt Almássy László. Elment...Velem egyidös volt...kicsit sziven ütött.

Nyugodjék békében.

 

Kilenc Oscar-díjával AZ ANGOL BETEG bevonult a halhatatlan klasszikusok sorába. A dicsőségből nekünk, magyaroknak is kijárt, hiszen a film zenéjét is Oscar-díjjal jutalmazták, melynek fő motívuma a Szerelem, szerelem című magyar népdalra épül. A dal elhangzik a filmben, Sebestyén Márta tolmácsolásában.

A film központi alakja Almásy László gróf, magyar Afrika-kutató.

Ki is volt valójában az „Angol beteg"? Ki is volt Almásy László?... A film a történeti hűség helyett az emberi érzelmekre, a szerelemre, a vágyra, az árulásra helyezte a hangsúlyt. (Almásyt Ralph Fiennes alakította.)

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=2300

2 komment

2008.03.18. 15:51 :: dreamersquill

Ami kimaradt...

Olvastam, hogy Koncz Zsuzsa Kossuth díjat kapott. Nagyon örültem ennek és ezzel a szép dalával kivánok még sok sikert.

 

Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő, jött: jaj, be szép!
- megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok.
ő se tudja ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?

Egy napon születtünk... Kaszás Attila, aki már nem ünnepelhett..sajnálom. Ezt a Presser Gábor dalt a verspatikában hallottam elöször és nagyon megszerettem. Ezzel emlékezek meg róla:
 

És még egy nap, és még egy kör,
és még egy éjszaka, és újra összetör.
És még egy dal, és még egy kín,
és még egy önmagába visszatérő sín,
még egy és még egy, ennyi hát a végtelen!

És még egy sors, és még egy tánc,
és még egy langy zenére elkopott románc.
És még egy csók, és még egy bűn,
és még egy ékezet egy sosem volt betűn,
még egy és még egy, ennyi hát a végtelen!

Még egy eskü jön hogy változunk,
még egy azt hitted egy másik,
ne nézz az égre, nem ott a vége,
még egy indulásról álmodunk!

És még egy korty, és még egy füst,
és még egy ölelés, hogy vissza mégse üsd!
És még egy vicc, és még egy blöff,
és még egy kelléktőr, mely mégis szíven döf,
és újra még egy és újra visszaérkezünk!

Még egy, aztán újra még egy,
ne nézz a mélybe, nem ott a vége!
Még egy, azt remélted más lesz ,
még egy és még egy, még egy és még egy!
Még egy ugyanoda érhetsz, még egy és még egy
még egy és még egy, még egy aztán újra még egy!

Mindegy!

2 komment

2008.03.16. 13:11 :: dreamersquill

Mindennek háttal...jobb lesz.

Eljött az én idöm és annyi éves vagyok, amennyinek látszom. Olyan vagyok, amilyennek formált a kor és amilyenné formáltam magam. Születtem fényes korszakban, mikor dicsöség volt megszületni. Születtünk is elegen. Ennek ellenére lett jó és szép szakmám. Ha kérdezték, tekintélye volt. Tartást adott nekem. A hely is, ahol dolgoztam. Kezdtem két ceruzával, amit folyton hegyezni kellett és apró szálanként húzogattam a vonalakat gyakorlásként, hogy késöbbiekben véremmé válva a lemoshatatlan tussal a müanyag kartonokra véssem a Duna vagy a Tisza vonalát és az egymást körül ölelö domborzatokat. Ott vannak az akkori titkos álmaim is benne néhány útikönyvekben és iskolai térképeken. Késöbb ez a szakmai tudásom elegendö volt az építészeten, majd hosszú ideig a gépészeten. A sors fintora, hogy az utolsó állásomban visszakerültem az eredeti szakterületemhez. Hasonlóan müanyag, de már hajlékony, átlátszó lapon húzogattam a telefonkábelek vonalát különbözö városokban, utcákon, tereken. Aztán máról holnapra utcára kerültünk. Szakmánkat elsüllyesztette korunk legjobb vívmánya a komputer. Ma már egyszemélyben lehet tervezni, kivitelezni, rajzolni, retusálni, montírozni, fénymásolni, nyomtatni, amit régen ötvenen-százan, ezren, ki tudja hányan csináltak.

Szükségtelenné váltam, mint annyian. Szükségtelen, következésképpen üres....mégis, valahol müködik bennem az életösztön. Még hinni akarok valamiben. Hinni. A gyerekeimben. Mindennap jönni az ö hitükben hinni. Velük együtt álmodni. Az ö mosolyukban megbújni és mindennek háttal...igen, jobb lesz.

Örök születésnapi ajándékaim a sorstól. Köszönöm.

4 komment

2008.03.16. 09:17 :: dreamersquill

Az én időmben

Az én időmben sok kohász a jog tudósa volt,
az én időmben sok jogász csak vádakat koholt,
az én időmbe kinn a meccsen durva volt a boksz,
az én időmben divatos volt a bunda és a koksz.

Az én időmben minden hanta nyomtatásban állt,
az én időmben minden banda nyugati hangra várt
s csak abból lett a nagy vezír, akit a nép szeret,
az én időmben néhány senki igazán valaki lett.

Az én időmben messzi tájról jött a mintakép,
a másolat, a jó utánzat sohasem volt elég,
az én időmben mások tudták, mitől lesz jó nekem,
az én időm az valahogy nem volt sohasem jó helyen.

Az én időmben gondban voltak mind a jó fejek,
már el se hitték, lesz idő az én időm helyett...
Most állok itt, mint régi vándor újabb hegytetőn
és bármit nézek, annyit látok, ez is az én időm.

/Dusán/

3 komment

2008.03.15. 10:05 :: dreamersquill

Békés, vidám, napfényes ünnepet az otthoniaknak.

Emil.rulez! Hello tourist

2 komment

süti beállítások módosítása
Mobil