Üvegcserepek

Maddalena Di Gregorio - Gates

Ne add fel a reményt

Ne add fel a reményt, mert Európa
más, mint a perzsa vagy arab világ:
a költészet meghalt, mielőtt Róma
elpusztult volna. Talán még csírák

sem maradtak, mint Claudianus bamba
soraiban. De néhány elveszett
század után felszállt a régmúlt hangja,
s e hangnál is valami remekebb.

Mert elrendelte a sors vagy az Isten,
hogy itt nálunk újjászülessék minden,
és mind, ki él, bár barbár volt e tájon,

végül kultúrát termel önmagából
és hozzáadja azt, ami letűnt.
Amíg élünk, mindig remélhetünk.

/Faludy György/

Mit csináltál, amikor...

Emlékszem, meleg és szép idö volt. Konyhámban tettem a dolgomat és közben vártam valami filmre, ezért berohantam a szobába, hogy megnézzem, megkezdödött-e. Egy repülöre lettem figyelmes, amelyik szánt szándékkal belerepült a hatalmas toronyházba. Csak álltam lecövekelve, meredten bámultam a tv-t. Nem tudnám felidézni pontosan, melyik érzés volt erösebb bennem, az iszonyaté vagy a félelemé. Ugyanakkor volt bennem hitetlenség is, hogy ez nem létezik, hogy megtörténhet egy ilyen hatalmas államban. Sokáig nézegettem még a híreket, mert voltak, akik örültek és ez döbbenetes volt. Az volt a riasztó, hogy valahol ök ezt igazságosnak érezték. Eufórikus mámorban üdvözölték WTC tornyainak leomlását. Bevallom öszintén, valahol megértettem öket is, ha azokra a hosszú háborúkra gondolok, amelyekben ök éltek Irakban, Afganisztánban. Milyen kegyetlen sebeket hagyott az emberek lelkében, hogy még az öngyilkos merényleteket is elvállalják. Nem tudom most sem, mit gondoljak, ilyen hosszú idö után sem, kinek van igaza.

Csak azt tudom, érzem, hogy nagyon nem jó senkinek.

Az angyaloknak sem...nem vigyáznak már ránk.

digitSamurai - Hattyútlan

Visszatalálva

Arcom a bús, rézarany
napsugár fogja.
Saját nyomaim keresve
futok egy életen át
feledve imát,
szélbe kapaszkodva,
reményről lemondva,
várva a vihart, hogy
sercegve hűtse lelkemet.
Látom önmagam:
a gyermeket múltam
csonkjain játszadozni.
Intek, s ő visszainteget.
Egyek vagyunk: én,
s az emlékezet.

/Reviczky Krisztina/

Papírsárkány-zsineg nem tud lebomlani
a végzetrõl. Nincsen ára az álmoknak!
Zászló rúdjára csavarodott a szélben,
lehet, hogy meghalt ma valaki, nem érted?
Múlt és jövõ közt itt maradtam határnak.

Most múlik pontosan...

Most múlik pontosan,
Engedem, hadd menjen,
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam, egyetlen
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik, mennydörög,
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál.
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán,
az Isten kertjében
almabort inhalál.

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován.
Egy táltos szív remeg a konyhakésben,
Talpam alatt sár és ingovány.

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol,
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol,
szilánkos mennyország,
folyékony torz tükör,
szentjánosbogarak fényében tündököl.

Irina Todorova-Kuneva képe

Levél a távolba

Messze már ami keserű és elfolyt a tojásból
Már nem tudom én mi az ami úgy de úgy de hiányzik
Folyt az élet is folyt folyt a tojásból
Én oly szívesen kedvesen szóltam volna néked
Nem volt mit mondjak mit mondjak mi hiányzik
Hisz tudtuk egyszer nagyon régen tudtam
azt a pici pontot pici súlyt mire én feltettem
mire én feltettem az életemet tettem én rá
az a pici pont pici űrré tágult
sehol egy fészek ami befogadná
pici űr tágul pici űrré
és nincs fészek amely olyannyira üres lenne
ezt a pirinyónyi űrt magában foglalná
Csak ezt akartam mondani néked ezt akartam
már rég elfolyt az a tojás amiből űrnyi űr támad

/Lárai Eszter/

Michael Borgulat - Sommer

Tovább...

Mikor a tüzek mind kialszanak,
s elnémulnak a lázadó szavak,
ne hidd, hogy végleg magadom magam,
megyek tovább, sötétben, hontalan.
Hihetnéd azt, hogy járni sem lehet
félőn tapintva kerítést, falat...
de csak tovább, amíg meg nem szakad
e koldus lét, e céltalan magány,
s át nem lépek a semmi kapuján.

/Kamarás Klára/

Zygmunt Kozimor - Music my Love

Dal a dalról

Nem tudja azt a fiatal,
hogy milyen életkincs a dal.

Hangtalanul is énekelne,
ha szívörömöt lelne benne.

Ha verset ír, sem kell neki,
a szózenét is megveti.

Vén szívemben a dallamok
velem halnak, ha meghalok.

/Lányi Sarolta/

Búcsú a nyártól

Áttáncolt bennem a nyár tele hívó, bíztató reményekkel.

Sok esövel, sok viharral átvitt értelemben is.

Sok minden nem csitult el, sok minden nem rendezödött el.

Nem marad hát más, mint beletáncolni az öszbe. Lágyan és könnyedén.

digitSamurai/Fotoaréna/ - Új keresztezödés

Üveggolyók

nem alázhat meg senkisem
a pornál mélyebben lakom
gyökérmélységben elpihen
a megbocsátott bántalom

nem taposhat el senkisem
a csillagok közt táncolok
ezer darabbá tört szívem
egyetlen lángodban lobog

nem nevethet ki senkisem
ha kék üveggolyóimat
fény-asztalodra fölteszem
kezemből mind feléd szalad

s te játszol velük Istenem

/Pálos Rozita/