Fotó: dee da - kirschenzeit...
Nem volt jó ötlet éjszaka közepén megenni a fél tál késői termésű, mélypiros cseresznyét. Bár hirtelen támadt éhségemet jól csillapította, rettenetes álmomból kiabálva ébredtem. Rossz kedvem lett. Magam sem értem, hiszen nem feküdte meg a gyomrom, inkább megnyugtató volt hűvös, édes íze a számnak. Arra gondoltam, lám ez se igaz, hogy csak a zsíros, nehéz ételektől lesznek nyugtalan álmaink.
IBM 1401 - Használati utasítás
/Ajánlom neduddginak és mindazoknak, akik szeretik a táncot/
Kb. 2003 nyarán voltunk először a bécsi Impulstanz-on. Egy izlandi táncosnő, Erna Ómarsdóttir előadását néztük meg. IBM 1401- A Users Manual volt a címe. Emlékszem, találomra választottuk ki a rengeteg ismeretlen kortárs táncok közül. Jó választásnak bizonyult. Majdnem nyolc év után is megborzongok a fájdalmas, szívettépő kiáltásra a sötétségbe borult teremben, amivel befejeződött az előadás. Szinte tapogatozva botorkáltunk ki a teremből megilletődötten és némán. Ekkor határoztam el, hogy megveszem a zeneszerző, Johann Johannsson ott kiállított egyetlen CD albumát, az Englabörn-t, bár a balett zenéjét nem ez adta. Emlékül vettem meg magamnak külön a tiszteletére.
Biztosan vannak sokan, akik még őríznek valamit a gyermekkori játékok, élettelen tárgyakhoz való különös, meghitt kapcsolatának a varázsából. Annak a képzelőerőnek a csodájáról, ahogy élőlényekként tekintettünk rájuk és beszéltünk magunkban hozzá. Lányok a babájukkal, a fiúk a macijukkal vagy autóikkal, repülőikkel, kinek mi jutott. Legtöbbször elbújva, titokban, hogy ne legyünk nevetség tárgya. Csak az értheti igazán az előadásban szereplő IBM computer és kezelőjének furcsa kapcsolatát, akiben megvan még ez a képzelőerő. Ezzel az intuicióval kell figyelni ezt az inkább kegyetlen, mint különös kapcsolatát a computer és kezelőjének. Kegyetlen a felismerés, ahogyan a végére rádöbbenünk, miként veszíti el emberségét az istent játszó, teremtő ember. Feltalált és létrehozott egy tárgyat, egy komputert, ami mindent megcsinált és kénye-kedve szerint lassította, gyorsította a tempót, akár a végkimerülésig. Ha összerogyott, csapott egyet a hátára (oldalára), és irányitotta tovább, míg be nem fejeződött a nap. A komputerre hirtelen borult rá a sötétség, amint a kezelő elhagyta a termet. A hosszú csendben, a háttérben zümmögő másik gép monoton zakatolása mellől egy vékony, halk hang hallatszott. Olyan, mint egy félénk, simogatásra vágyó kiáltás. Később hosszan és szaggatottan. Végül lassan elhalt. Amikor másnap a kezelő újra indította, mindebből a fájdalomból semmit nem érzékelt. Ugyanúgy folytatódott minden, mint az előző napokban. Ugrált, feltekerődött, lerogyott. Ahogy minden a világban elmúlik, elkopik, elfárad egyszer, úgy a computer is elhasználodott. Eldobható roncs lett. Az ember pedig géppé vált időközben. Emocionálisan érzéketlen, parancsokat osztogató géppé. Zavarba ejtő fordulat volt ez. Elgondolkodtató táncjáték, mégis tele fájdalommal. Azt a hangot pedig leírni nem tudom. A mai napig kisért, ha valahányszor erre az előadásra, Erna Ómarsdóttir lírai táncjátékára gondolok.
"Nincs rendszer, nincsen út, folyamat: a játékos viharosan váltakozó hangulatokkal, kaméleonként átalakulva kelt bennünk zavart, a szolgáló, gazdáinak kiszolgáltatott gép „alakját" megörökítve. Kockázatos mozdulataival, arcát gumimaszkként cincálva, nyelvét keresve, a saját szájában turkálva egyszerre ijeszt és nevettet meg. Delejes pillantása, melyet a mienkbe fúr újra meg újra, mintha nem is a sajátja lenne. Viharos, veszélyes-lírai tánca végén úgy merül-lassul le, mintha kihúzták volna az elektromosságból - körötte leáll a rendszer, megtorpan egy forgó tárcsa, kihunynak a fények. Elfogy az alakját megvilágító fény, ő, a gép, kényszeredett-szomorúan integet nekünk, az itt maradóknak, a nélküle tovább működő világnak egy szívbemarkoló, roncsolt, szakadozott dallamot fura révületben ismételgetve. Mielőtt eltűnne szemünk elől, még „sorra veszi" alkatrészeit - lábujjától a melleiig. Halványodó hangja, mint a kóboráram, kis ideig még az éterben kering. Műszaki és humán elmúlás: a távozás módozatainak összevetése az emberi test, mint médium segítségével bevégeztetett."
http://www.kontextus.hu/hirvero/tanc_2006_0313.html
Fotó: Andrea Muruszach - In Armut geboren
Megdöbbentő
„Ősi szabály a szociológiában, hogy mindig a szegény segít a szegénynek." - mondta az általam eddig tisztelt Hegedűs Zsuzsa szociológus. Nagyon álszent állítás. Tudja jól, hogy ezzel a mondatával úgy „védelmez" szegényeket erkölcsileg, érzelmileg, hogy közben a gazdagokra kacsint. Korrektebb embernek ismertem.
Mindig kell csalódni. Mindig mindenkiben kételkedni kell. Különösen a mai pénzközpontú világunkban. Akit a pénz szaga megcsap...hiába, megszédül.
Ez a lekezelő és kioktató stílus is, ahogyan beszél a városi értelmiségről „Ez a hülye pesti liberális értelmiség hangja" - nem vall szociális érzékenységű emberre.
http://nol.hu/belfold/20110802-_azt_nezem__hany_ehes_gyerek_van_#
Ha belegondolok, milyen nehéz állatokat nevelni úgy, hogy nincs hozzá elég anyagi fedezet a táplálék, az orvosi ellátás biztosítására, nem vállalnám. Ugyanolyan felelősség ez, mint gyereket felnevelni. Ráadásul kell hozzá igen erős elszántság, „kegyetlenség" az általunk felnevelt, megszeretett jószágok megöléséhez. Nem lennék erre képes. A kényszer rávinne, nem tagadom. Mégis, ez az odavetett, „élj meg, ahogy tudsz" módszert nagyon megalázónak érzem. Nem elég, hogy mélyszegénységben élek, hanem még butának, élhetetlennek kell tűnnöm a világ szemében.
Ez a bajom az általa megalakított alapítványával. Ahogy olvasom, nem alaptalanul.
http://index.hu/belfold/hirek/2011/08/03/patkanyok_tizedelik_az_adomanyba_kapott_allatokat/
Fotó: Canan Oner - Just Woke Up...
(boldog idõk)
Azon a reggelen a nap
visszaesett a felhõk zsebébe
minden csendes lett és szürke
egy csíkos házú csiga
himbálódzott a fûszálon
és a mágus csak
ült a kopaszágú fa alatt
azt mondta igen
aztán hogy nem
õ volt az egyetlen aki
nem kérdezett azon a
reggelen
mikor mindenki más igen
s amikor õsz
volt vagy tél
és a nap visszaesett
a felhõk zsebébe.
/Boda Magdolna/
...a nap
visszaesett a felhõk zsebébe...
/Boda Magdolna - boldog idõk/
Zene: Johann Johannsson - Jói & Karen (Englabörn album)
Fotó: Ida-Lena - DALI
Keresem az egyetlent...
Nézegetem az asztalomon szétszórt könyveket, az asztal két oldalán álló könyvespolcomon is, vajon melyiket tanulnám meg kivülről? Melyik az, amit szívesen, örömmel tanulnám, ha egyszer úgy adódna, hogy csak így lehet könyvet megmenteni az utókor számára. Megtanulni egy könyvet szerintem nagyon nehéz. Különösen, ha nem tudok teljesen azonosulni az író gondolatával, bonyolult mondat szerkeztésével vagy éppen a stílusa nehézkes, nem közelálló. Vajon ki lenne képes pl. Thomas Mann Varázshegyét szó szerint elmesélni, mikor elolvasni is nem kis teljesítmény? Vagy C. G. Jung bonyolult mélylélektani elemzéseit ki tudná megjegyezni?
Tovább keresgélek a könyveim között: Eszterházy Péter A szív segédigéi, Lev Tolsztoj Kreutzer szonáta, Charles Bukowski A kezdő, Schäffer Erzsébet Pókfonálon, Kálnay Adél Fénykép anyám kezében talán könnyen tanulhatók nekem. Felcsillan a szemem Füst Milán Naplóján vagy az Ez mind én voltam egykor c. könyvén. Nagyon szeretem. Milyen régóta megvan és mégis nem tudom biztosan, tudnám-e kivülről? Miközben keresem az egyetlen könyvet, megakad szemem Salvador Dali sötétkék, fényes borítású, hatalmas, nagyon nehéz képeskönyvén. Vajon ki tudná szavak után lefesteni újra a Dali képeket? Juhász Ferenc szürrealista költőnknek vannak hozzá hatalmas, gazdag szókincsei festményeinek hű másolatára. Mégis, nem lenne az igazi.
A sok művészeti könyv közül miért éppen Dalit emeltem ki? A Fahrenheit 451 c. filmben ez volt az egyik kiemelt könyv a könyvégetés során egy könyvekkel zsúfolt házban. Szomorú volt látni, ahogy lapjai egyenként égtek el. Egy olyan korszakban történik ez, mikor tilos könyveket olvasni. A film ugyan utópia, de sok eleme, mint a könyvégetés ismerős a történelmi tanulmányaink során. Ha figyelembe vesszük, hogy napjainkban a médiának, a reklámnak milyen ízlés és világnézetet befolyásoló szerepe van, nem is olyan utópisztikus az 1966-ban készült film. Inkább ijesztő, hogy bármikor megtörténhet. Elgondolkodtató, tanulságos film.
http://www.opensubtitles.org/hu/subtitles/3119579/fahrenheit-451-hu
Két filmjelenetben a könyvégetés és a könyvtanulás (memorizálás) szívszorító pillanatai láthatók.
https://www.youtube.com/watch?v=lW7sWqG1j_0&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=tx2u9Sdv19A&feature=related
Az öröm rózsái
Ez jutott eszembe, miközben a tegnap készült képeket nézegettem. Igazi meglepetés volt, hogy váratlanul látogattam meg lányaimat Bécsben.
Íme, a rózsacsokor, amire azt mondta a szülinapos nagylányom, a legszebbek, amit valaha kapott életében. A rózsák egy nagymama korabeli tejeskannában állnak gazdagítva konyhájuk romantikus stílusú kellékeit.
Kisebbik lányom Bellával kicsit átdolgozva. A boldogság ritka és szép pillanatai ezek. Szeretem nézni.
Születésnap
Nagyot kapsz,
hatalmas csoki tortát!
Már teleszórták
fecskékkel az eget,
mint színes darával
a süteményeket.
És várj, várj csak estig,
meggyúlnak rajta a
gyertyák is neked.
/Reviczky Krisztina/
Tudom, szebb lenne saját szavaimmal éltetni Téged, de nincsenek most szavaim. Csak olyan általános, hétköznapi. Mindennapi. Ezt kivántam akkor is, mikor megszülettél és végre karjaimba zártalak harminckét évvel ezelőtt: légy nagyon boldog, kislányom.
Fotó: dee da - Licht im Dunkeln
Az oslói áldozatokért...
Egyedül
Egyedül vagyok...
lelkembe zárt hiányod
társaságában...
/Szabolcsi Erzsébet/
Egy hasonló tartalmú, szívbemarkoló dal David Sylviantól: Darkest Dreaming.
Nemrég éltem át legsötétebb álmomat. Napok óta fogva tart. Az önismeretem kibővült általa. Üzenete világos: ne legyek olyan helyen, ahol kihozzák belőlem a sötét erőt, akkor sem, ha hozzám közelállók. Otthon hagyott szeretteim. Fájó felismerés: az ideológiámmal, liberális világnézetemmel, új szokásaimmal, idegen sorsommal otthon egyedül maradtam.
Ez adta a dal aktualitását: ...I don't ever want to be alone - ...nem akarok soha egyedül lenni.
