Fotó: Franz Schmied - ein ganz normaler Vorraum mit Stiege
"Álmomban zöld falak közt jártam,
Lassacskán jöttem rá: na nézd, ez iskola..."
Iskola
Ragyogó napsütésben sétáltam kutyusommal a patak mellett. Nézegettem az iskolából kiáramló gyerekeket. Fellélegeztem, milyen jó, hogy nem kell járnom! Nem szerettem az iskolát. Talán azt a pár hónapot kivéve, mikor igazán befogadtak, mikor igazán keresték barátságomat. Amilyen szerencsém volt, nem tartott sokáig. Egy másik iskolába kellett járnom idegen helyen. Így nem is igazán tudom megitélni a néhány iskola közül, melyikben szerettem lenni. Azt hiszem, az a piros iskola volt meghatározó az életemben, ott Zúglóban. Nem mondanám, hogy jól éreztem magam, de igazi, hosszan tartó barátságok ott születtek. Még gimis koromban is eljöttek hozzám, és később csak levelezgettünk. Aztán ez is elmaradt, mint minden más az életben.
Abban a piros iskolában
A folyosón végigcsúsztam én éjszaka.
Álmomban zöld falak közt jártam,
Lassacskán jöttem rá: na nézd, ez iskola.
Na, nézd, ide jártam!
Rég jártam én itt eleget.
De most álmomban fáztam,
Na lám, a fűtő hazamehetett!
Abban a régi iskolában
A padsorok közt elémbe állt valaki.
Éppen a táblánál álltam,
Súlyos a kréta, oly nehéz tartani!
Ott jött valaki, néztem, ki az.
Talán egy régi tanár padsor közül jön,
És elémbe áll, álmomban kérdez,
És néma vagyok, felelni már nem tudok.
Egy régi tanár jön, és árnyékként
Elémbe áll, és aztán megnyílik a díszterem,
Beszédbe kéne már kezdenem.
Azt mondják: nézd, ez visszajött.
Abban a piros iskolában
Álmomban némán álltam én éjszaka.
Nézett az összes osztálytársam,
Lassacskán jöttem rá: ez mind iskola. /Dés László - Bereményi Géza - Udvaros Dorottya/
