Megtaláltam azt az erdőt,
Hol álmomban annyiszor jártam.
Morcos, fekete felhők
Tapadnak a gacsos koronákban.
Alattuk bolyongok.
Léptem hangja csak, mi zavar.
Zörög, a sárga, töppedt, korhadt avar.
Ide nem térdel le sohasem a fény,
Sóhajtva piheg a sápadt televény.
Otthonom ez az erdő,
Hová ébren is mindig vágytam,
S most ismerőst köszöntök
Minden álom látta fában.
/Margot - részlet a Megtaláltam c. versböl/
Mit adhat néked?
Ha nem akarsz rabot örízni
aranyos falaid közt,
küldd el a lázongót magadtól!
Nyísd ki kapuid elötte,
s futó lábait ne kösse meg
egyetlen hívó szemrebbenésed sem.
Szaladjon ! Ne kösse emlék, se jóság.
Szereteted féltö köteleit ne dobd utána,
higgye, hogy egyedül van !
higgye, hogy magányos, mint csillag
az ürben, higgye, hogy szabad!
és méretlen földeket rohanhat keresztül.
Aztán csodáld a különös hatalmat,
mely a menekülöt visszahozza neked.
Önként fog jönni, hajában friss szelek szagával,
jönni fog, hisz nincs helye máshol e világban!
Óh, vedd le kezéröl kulcsos kezeidet!
Mit ér a megkötött rab szeretetete?
Mit adhat néked, mikor semmije sincs!
S mit ér bírni oly szegény szívet,
ki örömet adni hiába vágyna,
mert mindent adnia kötelesség
/Török Sophie/
Álom-világ
-menedék-
Ha szürkére sírt arccal
talál rád a hajnal,
ha ébredned kell már
de egy álom marasztal,
ha szemed csípi a bánat
és terveid romokban állnak
gondold azt, most még alszol,
s nappalaid álmaidban várnak.
-Némber-
Vermißter Traum / Eltünt álom
Das Wasser klar - befreit das Leben
umschließt jetzt kalt - als Eis den Leib
Ein Puppenkind - in blassem Rot-Ton
erstickt im Eis - wie Zuckerguß
Vermißter Traum - ich will jetzt tanzen
im kalten Bach - ganz regungslos
Vermißter Traum - will dich erträumen
ein letztes Mal - mit mir /dir allein
So süß geträumt - doch ohne Freude
niemals gesucht - und nie befreit
Es kämft allein - gegen Narben
mit blauen Lippen - der Mund einst rot
Dem Glanz beraubt - ein kalter Körper
die Zukunft friert - Pandora tanzt
Sie holt die Puppen - die Kinderkörper
ein Weinen fehlt - die Augen blind
Vermißter Traum - ich will jetzt tanzen
im kalten Bach - ganz regungslos
Vermißter Traum - will dich erträumen
ein letztes Mal - mit dir allein
Vermißter Traum - ich will jetzt tanzen
im kalten Bach - ganz regungslos
Vermißter Traum - will dich erträumen
ein letztes Mal - mit dir allein
Kaputtgeliebt - zerstörte Seelen
mißhandelt leer - so ohne Sinn
Leergeliebt - verstörte Träume
es ist kein Mensch - der keinem fehlt.
Vermißter Traum - ich will jetzt tanzen
im kalten Bach - ganz regungslos
Vermißter Traum - will dich erträumen
ein letztes Mal - mit dir allein
Vermißter Traum - hör auf zu atmen
sieh den Ast - den Baum , den Wald
Vermißter Traum - will dich berühren
ein letztes Mal - bin ich allein
Goethes Erben - Vermißter Traum
Vermißter Traum - ich will jetzt tanzen / Eltünt álom - most táncolni akarok
im kalten Bach - ganz regungslos / hideg patakban - egész mozdulatlan
Vermißter Traum - will dich erträumen / Elveszett álom - megakarlak álmodni
ein letztes Mal - mit dir allein / egy utolsót - egyedül veled
Fotoaréna - Rachel képeiböl
Mit tudtok felelni?
Palotát építettem magamnak,
s úgy jártam opál ívei alatt
mint boldog királynö.
Palotám gyenge üveg volt
és boldogságom is üveg volt,
igazatok van barátaim!
még üveg se volt,
csak képzelödés...
S mikor vak haragomban
összezúztam: ezer szilánkra tört,
mint gyenge üveg.
De ha üveg se volt
és valóság se volt,
honnan e rom? honnan e gyász?
honnan e sívár üresség szívemben?
Óh, mit tudtok felelni nékem,
barátaim, akik szerettek engem...
/Török Sophie/
Fotoaréna - Rachel képeiböl
Lázadó számfeletti
Feljöttem a dombra, itt állok elötted
Uram, e hófoltos elhagyott réten,
hol a tavalyi enyészet sziszegve
erjed s a halál új életet mér. Naparcod elött
állok, most senki és semmi sincs közel, a csend
szorongva zúg füleimben, így kérdlek:
mit végeztél rólam Teremtöm?
Tudom, minden kedvedért van
és tengernyi teremtményed között
egyetlen atom sem felesleges.
De alkotó kedved pazarló, minden
igéreted elött ezer kivánság tolakszik, mennyi
esengö élet fúl magjába oktalan!
óh kicsi tett volna töled Uram
sok élet közt szegény éltemet elpazarolni!
És ha számfeletti füszálnak szántál,
céltalan harcnak, hiábavaló
várakozásnak és értelmetlen halálnak:
nem volt-e fölösleges Uram
céltalanságomat ennyi értelmes
gondolattal kivílágítani?
/Török Sophie/
Foto - vanguard
...Ne engedd a madarakat félni...
/Bényei József Végrendelet/
Foto - vanguard
Végrendelet
A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.
/Bényei József/
Foto - vanguard
Nem tudom
Nem tudom hol nyugszom
kinek öle
minek öle
bágyaszt.
Az életben maradáshoz HINNI kell,
feltételezni, hogy van
ismeretlen
számolni, elhallgatott határesetekkel
mert a szerelem is ölhet
nem csak a kard
mert ránk dölnek házaink terveink
saját nyomorúságunk
mert a szemétböl kapírgáljuk már
a múlt nyomait.
/Schneider Lipót/
Egy kis vallomás, megkésett tartozásom ez a bejegyzés. Hónapok óta kerestem a megfelelö képet az új blogkülsöhöz és szavakat, mit is gondolok az üvegcserepekröl, mit szeretek benne és mit akarok vele mondani?
