Peter Asmussen: Táncolj velem!
/monológ női hangra - részletek/
Időnként nem bukkan-e fel mindannyiunkban? A balerinaálom. A felhúzott íjként feszülő kis test. Az elbizonytalanodó lépések a forgások előtt. Elmeséljek valamit, én kicsi barátném? Soha nem kerültem a baletthez közelebb, mint öltöztető. Vagyis az öltöztető asszisztense. Pontosabban az asszisztens asszisztense. Állok és álmodozom a kulisszák mögött. Elegáns és hófehér és tiszta és szárnyal a balerina a színpadon. Giselle volt? Giselle lett volna?
(Körbeforog a színpadon.)
Az átöltöztetésnél segédkezem, és megpillantom a harisnyáját. Lyukas. Koszos. Elrongyolódott. Elejtem a ruhát, vagy a cipőket, s állok bénán a harisnyára meredve. Megemelnéd a seggedet végre? kiált rám, s máris bent kering a színpadon. A helyében én biztosan másképp viselkedtem volna.
(Leveszi a napszemüveget, a földre teszi. Az asztalhoz megy, tölt magának egy pohárral. Kiissza. Újra tölt.)
De nekem saját stratégiám van. Ellen tudok állni a balerinaálomnak. Le van fojtva a testemben. Stratégia. De te ezt nem érted. Neked minden olyan más. Mennyire megsértődne az a férfi, ha tudná, hogy kiadtam egy idegennek. De te nem vagy idegen, igaz? Nem tekinthet téged idegennek. Igazából nem is szeretem a férfitestet. A merevedését. Már ha... Undorító. Nem szeretem. Ne hidd, hogy megijedek tőle. Ellenkezőleg. Hidegen hagy. Érted, hogy mit mondok? Idegennek érzem. (Nevet.) De nem is tudom nélkülözni. Ki az ördög állítja, hogy beszélni is kell a férfival? Ki a fészkes fene mondja, hogy beszélgetni is kell vele?
(Nagy nehezen a falhoz tolja a fotelt.)
Hogy éltek ti tulajdonképpen a feleségeddel? Miért nem beszélünk erről soha? És ő gondol egyáltalán arra, hogy mi hogy vagyunk? Törődsz a gyerekeiddel? Nem, nekem nincs gyerekem. Neked pedig időd nincs. Ott a munkád. Egész nap a mókuskerékben. Összejártok a barátaiddal? Vannak egyáltalán? Vagy csak én és a feleséged? Mi osztozkodunk rajtad. Ő a biztonságban, én az őrületben. Szegény barátom! Vagy mégis vannak barátaid? Beszélsz nekik rólam? Hogy egyensúlyozol a két nő között? S a barátaid üdvözlik nejedet, megeszik a főztjét, finoman körüludvarolják, s a háta mögött összemosolyognak. Mert ők mindent tudnak rólunk. Engem is így csalsz meg? Van a feleségednek barátnője? Egy megbízható. Akire számíthat, aki megérti őt, a fájdalmát, a gyászát, aki beszélteti s fogja a kezét, vigasztalja, megsimogatja az arcát, letörli könnyeit, s aki magába gyömöszöli a feleséged kezét? Hát nem így van ez jól?
Az egyetlen fix pont. A tánc. Nélküle már mindent feladtam volna. Nem tudom, hogy mi boldogít annyira a táncban. Látom rajtad, hogy mire gondolsz. Öreg vagyok hozzá. Képtelen a táncra. Hatévesen kell kezdeni. Én hatévesen kezdtem. Áttáncoltam az életemet. Életem a tánc. Nem adtam fel. Újra kezdem. Tudom.
(Nevetni kezd.)
És boldog leszek, hogy nem adtam fel. El tudod te képzelni? Boldog, én?
(Félelmetesen nevet.)
Nézz rám! Nézz rám, szerelmem! Nézz ide!
(Csend. Megfordul, eltávolodik a faltól, lassú mozdulatokkal mindent visszapakol az eredeti helyére. Elbújik a fotel mögé.)
Üres szavak.
Mondanék neked valamit.
Szerepen kívül.
Magamnak.
Megpróbálok hozzád, mintha magamnak, beszélni.
Nem beszélgetni akarok.
Hozzád beszélek, magamnak.
A gondolataimnak.
Az érzéseimek.
A kétségbeesésemnek.
Hajlandó vagy rám figyelni?
Színész vagyok.
Szerepet mondok.
Szavakat.
Cselekszem.
Nem a saját szavaim, és cselekedeteim.
Nem az én testem.
Nem az én lelkem.
Végtelenül fáraszó más testébe bújni.
Egyenesen hozzád beszélek.
Magamról, magamnak.
Az érzéseimről.
A testemről.
A cselekedeteimről.
Alig látlak.
Alig sejteni az arcod a sötétben.
Időnként hallom, hogy miként reagálsz.
(Nevet.)
Figyelsz rám?
Kíváncsi vagy, hogy mit akarok mondani?
Nincs is semmiféle allé a ház felé menet.
Vagy mezei út a gabonatáblák között.
Nincs Tüileriák kertje.
Giselle sem.
Tánc sem.
Ő sincs ott.
Ő sem.
Én sem vagyok ott.
Nincs ott semmi.
Semmit sem látok.
Mindent kitaláltam, amit ott láttam.
Nem bírom többé látni.
És a házban sem volt melegség.
Vagy kis orvosságos üvegek.
Semmi érzés vagy gondoskodás, vagy szerelem.
Senki sem volt a házban.
Csak én.
Senki más.
Csak én.
A testem.
Magányom.
Csak én.
Csak én...
(Maga elé néz.)
Látlak.
Látom melletted őt.
Látom őt.
Látom egy nő arcát.
Szemeit.
Vágyakozással telt szemeit.
Undorral.
Haraggal nézem.
Vágyakozással.
Látom a nő ajkát.
Mozdul.
Mond valamit.
Beszél a férfihoz.
Beszél hozzá.
Beszél hozzá.
(A tenyerében nézi magát - mint egy tükörben.)
Nem akarod megfogni a kezét?
Nem akarod?
S nem akarod, hogy megfogja a kezed?
Nem akarod magadhoz vonni a kezét?
Magadhoz ölelni?
Fölé hajolni?
Nem?
Még nem?
Nem akarod megsimogatni az arcát?
Letörölni a könnyeit?
Hagyd elmenni...
(Csend. Leereszti a kezét.)
Táncolsz velem?
Una Musica Brutal
Descubrimos vos y yo
en el triste carnaval
una música brutal
melodías de dolor
Despertamos vos y yo
y en el lento divagar
una música brutal
encendió nuestra pasión
Dame tu calor
bébete mi amor /Gotan Projekt/
