Üvegcserepek

Daniel Gerhartz - The Moment

Úgy jött el ez az év, ahogy elmúlt. Tele bánattal, hiábavaló reménnyel, várakozással szerelmes kis szívedben. Mondanám, hogy felejtsd el és kezdj újra mással. Nem ismétlem magam, ahogy szoktam. Csak csendesen várok, míg elmúlik a harag, a becsapottság érzése benned.
Születésnapod van. Ismét csak azt mondanám, hogy légy nagyon boldog...most, mikor haragszol rám is és az egész világra.

Légy nagyon boldog, kislányom.

Azért is.

A vén budai hársfák...

Különösnek tűnik talán, de én ezeken a dalokon nőttem fel. Akkoriban a szilveszterek is szűk családi körben zajlottak nemcsak a karácsonyok. Nemigen volt nagy baráti társaságunk. Emlékszem, milyen öröm volt és ritkaság számba ment egy rádióval egybekötött lemezjátszó.

Egy nagy fekete bakelit lemezünk volt sokáig, Összecsendül két pohár c. album. Ebből ezt a dalt szerettem különösen. Félig-meddig mesélt, félig-meddig énekelt kellemes, mély hangján Ajtay Andor. Mível nem volt nagyapám, ez a hang helyettesítette őt. Elképzeltem mindig, ahogy mellette ülök egy kispadon és elénekli, elmeséli nekem, mit suttognak a vén budai hársfák...ahol gyerekkorom legszebb éveit töltöttem.

Nem tudom, fogok-e még arra járni? Budán már nem lakik senki hozzátartózóm.

A vágy muzsikál

Kivánságaim

"Jack Nicholson, az L.A. Lakers legnagyobb drukkere, úgyhogy még a Ki nevel a végén? forgatását is hajlandó volt otthagyni, hogy inkább megnézze egy meccsüket. A színész - anélkül, hogy ezt előtte bárkivel megbeszélte volna, délután ötkor elbúcsúzott a stábtól, elment a meccsre, és csak éjjel 11-kor érkezett vissza; méghozzá nagyon elégedetten, mert a csapat nyert. A stáb addig ölbe tett kézzel várakozott, és drukkolt, hogy ne húzódjon el a meccs. Amikor a sztár visszaérkezett, folytatták a munkát - és hogy a forgatási terv fel ne boruljon, hajnali ötig dolgoztak.
Sandler ekkor felvett dühöngése állítólag a film leghitelesebb és legviccesebb jelenete."

http://www.pcdome.hu/hirek/4481/jack_nicholson_a_nevelhetetlen

Hányan vagyunk ilyen helyzetben, hogy el kell viselnünk mások „kiskirályságát"? Hányan engedhetjük meg, hogy mások idegeire mászhassunk? Azt hiszem, az utóbbit nagyon kevesen.

Mit is kivánhatnék magamnak és másnak az új esztendőben?...Talán végtelen derűt kudarcaink elviseléséhez az emberi játszmákban. Mert nevelünk és nevelnek minket. Hol én, hol Te vagy a pszichiáter. Hol Te vagy én vagyok a páciens. Ahogy Jack Nicholson, akit páciensként ismertem meg először a Száll a kakukk fészkében c. filmben és most ebben a vígjátékban a pszichológust játsza. A személyisége, vidám karaktere nem változott. Önmaga maradt. Ez az ö személyes varázsa, titka. Talán ezért is viselnek el tőle dühítő helyzeteket, mint a meccsnézés forgatás közben.

Ez a legnagyobb kihívás még mindig számomra, ami soha, de soha nem változik, évről évre a Bátorságpróbákat kiállni ismeretlenektől, ismerősöktől, szeretteimtől.

...Hogy ne érezzétek az Idő rettentő súlyát, mely vállatokat töri és a föld felé görnyeszt: be kell rúgnotok, szüntelenül. Csakhogy mivel? Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik. De rúgjatok be. És ha néha egy palota lépcsein, egy árok zöld füvén, szobátok komor magányában felébredtek, mikor már csökkent vagy eltűnt a mámor, kérdezzétek meg a széltől, hullámtól, a csillagtól, a madártól, a toronyórától, mindattól, ami eltűnt, mindattól, ami sóhajt, mindattól, ami tovaring, mindattól, ami dalol, mindattól, ami beszél, kérdezzétek meg, hogy minek az órája van itt; és a szél, a hullám, a csillag, a madár, a toronyóra majd azt feleli nektek: - Itt az óra, hogy berúgjatok! Hogy ne legyetek marcangolt rabszolgái az Időnek; rúgjatok be; rúgjatok be, szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik... /Szabó Lőrinc fordítása/

Visszanézés...

Ha újra élhetném az életemet,
a következőben igyekeznék több hibát elkövetni.
Nem próbálnék olyan tökéletes lenni, lazább lennék.
Bolondabb lennék, mint voltam, igazából
kevés dolgot vennék komolyan.
Kevésbé lennék higiénikus.
Többet kockáztatnék, többet utaznék, többször
merengenék a naplementén, több hegyet másznék meg, több folyóban
úsznék.
Többször mennék olyan helyekre, ahol sohasem jártam, több valódi
problémával törődnék és kevesebb képzeletbelivel.
Azok közé tartozom, akik értelmesen és termékenyen töltötték
életük minden percét; voltak persze boldog pillanataim is.
De ha elölről kezdeném, azon igyekeznék,
hogy csak jó pillanataim legyenek.
Mert ha nem tudnátok, ebből áll az élet, kizárólag pillanatokból;
ne veszítsd el a mostanit.

Azok közé tartozom, akik nem mennek soha sehova lázmérő nélkül,
meleg vizes palack nélkül, esernyő és ejtőernyő nélkül;
ha újra élhetnék, kevesebb poggyásszal utaznék.
Ha újra élhetnék, mezítláb járnék kora tavasztól,
míg csak véget nem érne az ősz.
Többször ülnék a körhintára, többször merengenék a naplementén,
több gyerekkel játszanék, ha újra előttem lenne az élet.
De hát látják, 85 éves vagyok és tudom, hogy meghalok.

/ Jorge Louis Borge: Pillanatok /

...és egy fiatal, aki megtette Christopher McCandless az Út a vadonban/ Into the wild c. filmben, amit az év legjobb filmjének tartok. Benne van az életvágy a szabadság iránt, a függetlenség iránt. Benne van a fiatalságom. Az a hevület, az a lelkesedés, lázadás, igazságkeresés, ami engem is fütött és ahogyan mindig is szerettem volna élni.

Többet is adott ez a film. Egy fájdalmas igazságot, felismerést, hogy a gyereked nem a birtokod, nem állíthatod meg, ha egyszer útnak indul. Legfőképpen azt a bizalmat kell elérni, hogy bevallja neked, hogy egyszer el akar menni. Nincs annál nagyobb fájdalom, mint nem tudni, merre jár, hol keressem, ha egyszer elindult a világba, elindult kipróbálni önmagát valahol a vadonban.

ANSCHii /Fotocommunity/ - fenchel-pfirsich

(ha)

Ha egy napon eljössz,
megkínállak kandírozott szeretettel
és borsmentateával.
Ha eljössz,
és ha lesz teám.

/Boda Magdolna/

Charles Bukowski

Részlet egy beszélgetésből:

Amikor pedig a nőkre terelődik a szó...
"Finom kérdés - elrémiszti őket ez az arc?"
Nem, ma már megszámlálhatatlan nő találja vonzónak, ugye?
"Ja, a legkülönfélébb megjegyzéseket teszik rá. Például, ´Csodálatosabb arcod van, mint Krisztusnak!´ Ami elsőre kitűnően hangzik, de amikor belegondolok, Krisztus arca nem is lehetett olyan lenyűgöző. Viszont sok nő imádja a rusnya ábrázatot, bizony. Ezt határozottan állíthatom. Vissza akarnak ringatni a paradicsomba. Ez ellen soha nincs kifogásom."
Megszólal a telefon, a párbeszédből ítélve Linda King lehet az. "Nem. Ma este nem tudok átmenni. Interjút készítenek velem." Rám pillant és fölemeli a hangját, hogy biztosan halljam. "Igen, jött ez a srác attól a vadállat, perverz laptól, de úgy tűnik, kurvára tisztel: tíz dolláros frizura, egyedi szabású ruha, Florsheim csizmák. Miket mondogatok neki? Csak hazugságokat, mi a lószart lehetne mást? Úgy látom, be is veszi őket."

www.argus.hu/2004_04/i_esterly.html

Sopronba utazom és talán megkaphatom régóta vágyott íróm könyveit, ami egyben egy megkésett karácsonyi ajándéka a páromtól nekem.
"Charles Bukowski, ez a lepattant Los Angeles-i ürge, aki számtalan novellát írt, hat elég jó regényt és ezernyi verset." - olvasom a róla szóló internetes oldalban.
Mit tudtam róla korábban? Szinte semmit, csak azt, hogy véletlenül ajándékoztam meg egy kollégámat egy Bukowski könyvvel és elég pikánsnak, szellemesnek, szórakoztatónak találta. Régen volt ez és most örömmel fedeztem fel a Könyvjelzőben, hogy már kapható magyarul is.
Még valamit tudtam róla, hogy bátor, nem mindennapi ember:
"Két választási lehetőségem maradt. Az egyik, hogy a postánál maradok és megőrülök, a másik, hogy írni kezdek, és éhen halok. Úgy döntöttem, inkább éhen halok." - írta A kezdő c. könyvében.

www.zona.hu/article/1286/nyers-allat-volt-de-lehet-csak-oszinte-ember.html

Zongorahangok 

Hallgatom a szomszéd szobából kiszürödő új pianó hangjait. Hol nyugtalanul heves, hol komoran mély, mint a templomok orgonái.

Ez most a fiam. Vajon, mi jár most az eszében, mi zajlik most a lelkében ilyen késő éjszaka? Kérdezném...mégis hagyom, mert jó hallgatni. Kiérezni lelkének furcsa, nyugtalan, de fiatalos rezdüléseit. Most éppen csendes és nyugodt dallamok futnak az ujjai alatt.

Ezt a videóbejátszást Erik Satie zeneszerző zongoramüvének dallama kiséri és benne csodálatos ködös képek.

A környezetemben élőkkel ellentétben én szeretem a ködös időt. Sokszor voltam egyedül kicsi gyerekként is, és furcsa módon nem a szoba biztonságos négy fala nyugtatott meg, hanem a köd sejtelmes, titokzatos világa, amiben mindig éreztem a természet csendes ölelését, együttérző hallgatását. Szeretem azt is, hogy minden olyan elmosódott. Jótékonyan takar. Ha igazán kiváncsi vagy mit rejt egy - egy homályba vesző folt, közelíteni kell hozzá. Bátorságra tanít és finomságra, hogy csak annyit láss belőle, ami igazán fontos, ami igazán lényeges, mint pl. egy faág csipkésen gyöngyöző vonala a fehérségben.

Amíg hiszem

Magamat
meglepett virággal
vonulok át a téren
mint egy dáma
Kacér pillantásokat vetek
a talpig díszben álló fákra
Oly édes
amíg hiszem
Kézen fog a Nagy Varázsló
És az utazás véget nem ér

Kicsi dal

Csillagok könnye
fagyott a fűre
szikrát vet
zengve a sarkamon
Feljajdul bennem
egy karácsony-ének
sírva dúdolom

Foto - vanguard

Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

/Reményik Sándor/

Ilyen csendes csodákkal teli, kellemes ünnepeket kivánok minden kedves olvasómnak.