2011.11.24. 18:31 :: dreamersquill
Fotó: Isolde Schmid - Ich trau mich nicht...
(pillanatfelvételek)
Sajnálhatod ha nem az alkalomhoz
illendõ módon öltöztél, fátyolba-
kalapba délutáni szûrt fényt
áteresztõ lombok pont, mint egy
Cézanne festményen - jaj kedvesem
a hajókirándulás elmarad
csalódottan leesett fehér
kesztyûd után nézel, - én
is sajnálom, hogy nem az alkatomhoz
illõen öltöztem halandósággal
átkozott foszladozó Charlie
Chaplin öltönybe csokor-
virággal és csokornyakkendõbe
Mindennek ellenére álljunk
a pillanatfelvételhez és
lélegezzünk be sokat és mélyeket
/Boda Magdolna/
7 komment
2011.11.23. 19:54 :: dreamersquill
Fotó: Kristamas Klousch
Így szeretném
Így kilépni az életből, ha már elviselhetetlen a szenvedés. Szárnyalva, táncolva, énekelve, mit sem sejtve, hogy falba ütközök.
Ha engedik, hogy elengedjenek.
/Kissé rendhagyó, kósza gondolataimnak ez volt a forrása./
4 komment
2011.11.22. 00:46 :: dreamersquill
Kristamas Klousch kissé bizarr, szürreális képei megérintettek. Mindig is vonzódtam az olyan képi világhoz, melyben jelen van a titokzatosság, földöntúli légiesség. Az elmosódott, halvány színek, mintha egy foltos üvegen jönnének át mintegy tompítva az erősen kontúrozott száj vagy szem vonalát. Szeretem nézni képeit, melyek közül kiválasztottam a számomra legszebbet.
Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.
/József Attila - Keresek Valakit/
Kristamas képeivel Antony videóján találkoztam először. Legkedvesebb dalom, a Her eyes are underneath the ground (Szemei a föld alatt) pedig ezekkel a képekkel szuggesztív, borzongató hatást keltett. Aki felrakta, kitünő munkát végzett.
Forrás: innen
2 komment
2011.11.21. 15:59 :: dreamersquill
Fotó: Rike M. - ...das Amulett
Amulett...viselni, hordani...
„Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn. Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlenegyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel. Engem erre neveltek."
/Szabó Magda/
6 komment
2011.11.20. 11:49 :: dreamersquill
Fotó: Alex Britt - amor perro
Korcs szerelmek
Meglepődve olvastam a filmkritikát arról, mi alapján választanak az emberek, melyik filmet nézik szívesen? Meglepődtem, mert nemrég írtam a filmről és nem gondoltam volna, hogy ennyire bejött másnak. Én általában a címek alapján válogatok és a Lopott idő kiváncsivá tett, milyen időről van szó, kinek az idejéről és leginkább a közhely jutott eszembe róla: az idő pénz. Kiváncsi voltam, hogyan valósították meg.
Nemrégiben hasonlóan választottam egy filmet és elgondolkodtatott. Elgondolkodtatott, mert éppen egyidőben hoztak törvénytervezetet, ami sokakat felháborított, ez pedig az ebadó bevezetése.
Nem gondoltam, hogy ilyen kegyetlen, brutális kutyaviadal is lesz benne. Vannak, akik edzettek a véres jelenetekhez, de engem, mint kutyatulajdonost különösen megrázott. Nem kapcsoltam el, nem zártam le a filmet, mert tudtam, ilyen létezik és a történet megértéséhez hozzátartozik, hogy ezt hozza magával a szegénység, a munkanélküliség, a kilátástalanság. A történetből csak egyetlen pillanatot emelek ki, amikor az utcán összeszedett, kóbor kutyái közül a kedvencét is megölte az általa megmentett, meggyógyított véreb, és pisztollyal a kezében sokáig tartva nézett farkasszemet a kutyával. Békés, szelíd tekintet nézett vissza rá és nem tudta lelőni. Az az ember, aki hidegvérrel tudott végezni másokkal pénzért. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy van mégis szíve, van mégis lelke. Ezt az elméletemet a film befejező része, ami sokáig motoszkált később is a fejemben, ahogy egymás mellett távoznak az ismeretlen pusztaságba, megcáfolta és rájöttem a magyarázatra. Nem ölhette meg a kutyát, hiszen az önmaga volt. Az ember önmagát öli meg a legkevésbé, főleg, ha nincs is morális érzéke. A kutya hasonlatos volt őhozzá.
Ez egy mellékszál volt a filmben, ami számomra volt fontos. A többi, kis párhuzamos történetek azért nem fogtak meg igazán, mert gyakran találkozhatunk, olvashatunk tragikus kimenetelű „Korcs szerelmek"- ről. Ez volt a film címe a Bábel és a 21 gramm c. film rendezőjének, Alejandro González-nek.
Szólj hozzá!
2011.11.19. 11:01 :: dreamersquill
Fotó: Franz Schmied - schönen tag noch... még szép nap...
Az én József Attilám
Szentségtörés lenne, ha azt mondanám, hogy korábban, fiatalabb koromban nem volt nagy kedvencem? Ez így talán nem igaz. Nem értettem, csak néhány kötelező verseit, mint pl.a Mama vagy a Kései sirató. Ezektől sírtam is. Mélyebb értelmet igazából csak a saját, megélt tapasztatok révén kaptak. Ilyenek, mint az idegen föld, a más kultúra elfogadása. Felértékelődött az otthon. Ehhez kellettek olyan tolmácsolók, mint Jordán Tamás, Hobó és Mártha István zenéje. Amikor 1991-ben megkérdezte barátnőm, mit hozzon nekem Magyarországról, egy lemezt kértem. Nem emlékszem, hol olvastam, hogy megjelent, de azt éreztem, hogy ez nekem szól, ezt örökké hallgatni fogom. Akkor is, mikor senki sem hallja, mert ez beégette magát mélyen a lelkembe. Mindig egy örökké felfakadó seb marad. Így akartam, és így is marad: Magyarország messzire van...
Ezzel kivánok csatlakozni Az én József Attilám nevű mozgalomhoz.
(Magyarország messzire van...)
Magyarország messzire van.
Magyarország hegyeken túl van.
Onnan, rigókkal, éneklőkkel,
Jönne rövidke szoknyácskában,
Hajnal volna,
Szellős,
Világos,
Szép, tiszta üllők csengenének.
Uram, nem látta Magyarországot?
Tudom, nehéz a nyelve.
Tudom, nehéz a szívem.
Uram, nem látta Magyarországot?
Lányok, sokan, szaladnak,
Akár a reggeli szél,
Hajuk lobog a keleti égen.
Ő pedig kövér kalácsot fon,
Karcsúbb ő a liliomillat estéli árnyékánál.
Uram, nem látta Magyarországot?
Ott ősz van,
Kicsike kertjeinkbe
Zörgő, száraz virágokat ültet
Az Úr.
Olvasásra ajánlom ezt a cikket, különösen Hobó utolsó mondatait: "József Attila világába merülni ugyanis olyan tapasztalat, amely erőt, szeretet, megértést, toleranciát és ugyanakkor pimaszságot és férfiasságot ad. Szeretném, ha mindez segítene azoknak, akik félnek és úgy érzik, mindig csak vesztesek lehetnek."
http://jbsz.hu/component/content/article/52-kezdetek-/942-hobo-magyarorszag-messzire-van.html
14 komment
2011.11.17. 23:38 :: dreamersquill
Fotó: Schatten Gräfin - autumn leaves
Levélhullás
Sajnos, nem tudtam megörökíteni, milyen elbüvölő levélhullásban volt részem tegnap előtt, így ezzel a képpel tudom csak illusztrálni, milyen lehetett.
Már hazafelé tartottunk a sétából, mikor a patak melletti nyárfasorok között minden látható indok nélkül intenzíven hulltak, szállingóztak a megsárgult levelek. Sehol egy szellő vagy fuvallat, ami megmozgatta volna a levelek ágait. Különösségét növelte a váratlan napfény ereje, ami a sűrű fehér ködben áthatolt. Hatalmas fénycsóvákkal bevilágította a fák közti sorokat és a levelek pedig megállíthatatlanul szállingóztak, mint a hópihék télen. Álltam megilletődötten. Sokáig néztem, és kissé fura, bizarr gondolat jutott eszembe: minden halálban van valami szép.
6 komment
2011.11.16. 01:24 :: dreamersquill
Fotó: Roland Lubiger - Schneelager Svalbard Part 3
Azt álmodtam, hogy méteres hó esett a városra. Sehol nem voltak utak. Mindent betemetett a hó. Aggódtam a kiskutyámért, merre ugrál ebben a méteres hóban. Keresgéltem a nyomokat és helyette sok kicsi kutyát találtam megfagyva. Az egyik különösen megdöbbentett, milyen picike, alig pár napos. Kezembe akartam venni, hogy talán mégis él és melengetem majd. Távoli ugatást hallottam és mentem a kiskutyám után, akit valójában nem is láttam. Felébredtem.
Ez két napja volt.
Ma írt az öcsém, hogy anyukám hét hónapos kiskutyáját elütötte az autó és vigasztalhatatlan.
Nem tudok aludni, annyira átérzem a fájdalmát.
