Újra szól a Jelbeszéd
"- Na, ne lacafacázzunk! Ha rajtad múlik, ha fizikailag bírod, ha bírja a hangod - fogsz énekelni húsz év múlva, vagy nem?
- Hát azt nehéz elképzelni, hogy én még húsz év múlva is énekeljek. Igaz, húsz éve nem tudtam volna elképzelni, hogy 1991-ben énekelni fogok... És vannak példák: Joan Baez vagy Tina Turner.
- ...akik minimum öt-hat évvel idősebbek nálad.
- Hogy az urakról ne is beszéljünk. Hát a fene tudja... Talán igen, talán nem. Sok mindentől függ ez. Még a saját kedvemtől is.
- A kérdés tulajdonképpen arról szól: te hogyan szeretnéd. Hogy úgy gondolod-e, hogy az imázsod addig tart, amíg fenn tudod tartan magadról ezt a hosszú lobbanó hajú, tinis alkatú képet, vagy hozzá tartozik az is, hogy te: a dalaid vagy.
- Amíg belülről vagyok azonos a dalaimmal, addig minden rendben van, hiszen ezek a dalok többnyire nem korhoz kötöttek. Már a legeslegelején sem volt ez kizárólag ifjúsági zene, aminek megpróbálták látni és elfogadni.
- Szóval, mondjuk, ha Bródy letesz húsz év múlva egy lemezre való szöveget, Bornai leteszi hozzá a zenét, akkor azt el fogod énekelni.
- Ha el tudom énekelni..."
/részlet Varjas Endre: Koncz Zsuzsa c. könyvéből 1992-ben/
Azóta ismét majdnem elmúlt húsz év. Biztos vagyok benne, hogy el fogja tudni énekelni régi és új dalait, hogy csodálatos koncertet fog adni szombat este. Újra fog szólni a Jelbeszéd. http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=412005
Nagy bánatomra, nem tudok elmenni. Jó lenne újra átélni azt a hatalmas, felemelő érzést, hogy gondolatunkkal, értékrendünkkel, ízlés- és érzésvilágunkkal nem vagyunk egyedül, hogy összetartozunk és eggyek vagyunk. Ezt az érzést kaptam egy régi karácsonyi koncertjétől, amit a leégett Sportcsarnokban tartott még a kilencvenes évek eleje-közepe táján, nem emlékszem már pontosan. Csodálatos érzést vittem magammal haza. Hálát a sorsnak, hogy ott lehettem.
Szabadság, szerelem...Ez a dal úgy érzem, nem veszített aktualitásából, ahogy a régi rendszerben betiltott Jelbeszéd sem.
