Az almáról egy régi játék
Szeretem a kis rajzfilmeket. Amikor kiváncsiságból rákattintottam a magyaros (alma) neve miatt, a kirakat ablakának és az ajtónak a keretéről, színéről egy régen játszott Dream Chronicles c. computerjáték jutott eszembe, amit gyerekeimtől kaptam régen ajándékba, hogy könnyebben tanuljak németül. Ott voltak ilyen ablakok. Ott volt az a misztikus, sejtelmes hangulat, mint itt ebben a kisfilmben.
Szikrázó napsütés volt ma is. Kirándulásra csábító. Hosszú utat terveztem. A jeges szél pillanatok alatt elgémberítette a kezemet, amivel a fotókamerát tartottam. Így csak a vízesésig sétáltunk el, és fordultunk is vissza hazafelé.
A csontig hatoló hideg láthatóan kiskutyámnak nem számított, élvezte minden pillanatát az ugrálásnak.
Hangos vakkantásával felhívta magára a járókelők figyelmét is. Mosolyt csalt arcukra a nem mindennapi látvány.
Néhány remek ugrását is megörökítettem, ahogy le és felugrik a magas kőkerítésre egy-egy eldobott bot után.
Kacsák és varjúk békés közössége.
Has és mancsmosás után az ebédre várva.
Fotó: RiKeMa - Es ist immer das selbe...
Rejtekhely
Emlékszem, kislány koromban a karácsony közeledtével izgatottan kerestem az eldugott ajándékokat a ruhásszekrényünk belsejében. Mindig megtaláltam, hol csalódottan, hol boldogan. Aztán valahogy leszoktam. Nem kutakodtam többé. Volt erőm kivárni a meglepetés örömteli pillanatát.
Pár napja önkéntelenül a ruhásszekrénybe pakoltam el az apró ajándékaimat. Fura, hogy még most is csak ez bizonyul igazi rejtekhelynek számomra.
Fotó: MOTOM - Sei mein Licht
Danced all night /The Tiger Lillies/
We could have danced all night
into the morning light
in that cheap penny arcade
But fate is cruel sometimes,
yes fate is so unkind
in the games
that it plays
Yes fate is cruel sometimes,
yes fate is so unkind
in to the games of
the games of
that it plays
So now I stand beside
beside your graveside
and I cry
I cry everyday and so till time does heal every scar
and weal I will cry every day
until time does heal
evey scar and weal
I will cry everyday
Párizs
Néhány kép Párizsról. Kislányom fotói.
Kevés zöld terület van Párizsban, ezért különösen üdítő látvány egy kúszó növényekkel borított erkély.
Délelőtti séta a parkon át, háttérben az Eiffel torony szürke sziluettje.
A Louvre-ban
Kilátás a Szajnára
Hangulatos presszó belül
Az Eiffel torony tetején
"Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény." /József Attila: Hazám/
Tudom, milyen félni egy tanártól, milyen félni egy apától vagy anyától, milyen szorongató a légkör, melyben hallgatni, egedelmeskedni, titkolózni kell. Átéltem. Igaz, törvény van ma már a testi fenyítés alkalmazása ellen, de a lelkünket ki és mi védi meg a "fortélyos félelem"-től?
Félünk, mert félnek. Hallgatunk, mert hallgatnak. Arctalan masszává válva veszítjük el maradék emberségünket.
Fotó: Anke Merzbach - image
Tegnap az ősz keringőre hívta a leveleket. Hangosan süvítve, körülöttem forogva lejtettek egyet a parkban. Egyszerre volt félelmetes és szép az esti fényben. Talán ez volt az utolsó keringő, olyan szenvedélyes volt. Az ősz így búcsúzott.
Fotó: Ben Goossens - Summer feeling
Emlékek
Megkönnyeztem. Az én kicsi fiamat sirattam benne, mikor Érdi Sándor fia, Tamás beszélt az atv egyik beszélgetős műsorában, ki hasonlóan koraszülöttként látta meg a napvilágot. Eltűnödtem, vajon mi lett volna belőle, ha életben marad? Mi lett volna belőlem, belőlünk? Összekapaszkodtunk volna mi is? Talán, jobb így. Talán valahol most boldogan száll kis pillangóként a virágos, örök mezőkön. Ki tudja?...
A keserű emlékek felidézése ellenére mégis jó érzés volt nézni Érdi Sándor beszélgetését önmagáról, családjáról, munkájáról és jó volt tudni azt, hogy nem csalódtam ebben az emberben, aki miatt minden héten érdeklődve és izgatottan vártam a műsorát, a Stúdiót még a nyolcvanas években. Nekem ő volt a minőség, az igényesség példaképe a megjelenésében és beszédében. Természetesen az őt kiszolgáló, segítő munkatársaival együtt: Szegvári Katival és Kepes Andrással.
Fotó: Anke Merzbach - Abgewandt
Elmúlik majd,
eltûnik végül minden szín,
fáradt szürkévé lesz, megkopik, megfakul,
ahogy a véletlen ágy, a sok véletlen társ... /Leo Ferré - Avec le temps.../
Fotó: Anke Merzbach - image
Leo Ferré - "Avec le temps"... c. örökzöld sanzonja Isabelle Boulay-tól és Kulka Jánostól Skyppynek.
Avec le temps...
Avec le temps...
Avec le temps, va, tout s'en va
On oublie le visage et l'on oublie la voix
Le coeur quand ça bat plus, c'est pas la peine d'aller
Chercher plus loin, faut laisser faire et c'est très bien
Avec le temps...
Avec le temps, va, tout s'en va
L'autre qu'on adorait, qu'on cherchait sous la pluie
L'autre qu'on devinait au détour d'un regard
Entre les mots, entre les lignes et sous le fard
D'un serment maquillé qui s'en va faire sa nuit
Avec le temps tout s'évanouit
Avec le temps...
Avec le temps, va, tout s'en va
Mêm' les plus chouett's souv'nirs ça t'a un' de ces gueules
A la Gal'rie j'Farfouille dans les rayons d'la mort
Le samedi soir quand la tendresse s'en va tout' seule
Avec le temps...
Avec le temps, va, tout s'en va
L'autre à qui l'on croyait, pour un rhume, pour un rien
L'autre à qui l'on donnait du vent et des bijoux
Pour qui l'on eût vendu son âme pour quelques sous
Devant quoi l'on s'trainait comme trainent les chiens
Avec le temps, va, tout va bien
Avec le temps...
Avec le temps, va, tout s'en va
On oublie les passions et l'on oublie les voix
Qui vous disaient tout bas les mots des pauvres gens
Ne rentre pas trop tard, surtout ne prend pas froid
Avec le temps...
Avec le temps, va, tout s'en va
Et l'on se sent blanchi comme un cheval fourbu
Et l'on se sent glacé dans un lit de hasard
Et l'on se sent tout seul peut-être mais peinard
Et l'on se sent floué par les années perdues
Alors vraiment
Avec le temps on n'aime plus.
Elmúlik majd...
Elmúlik majd,
eltűnik végül minden arc, minden hang,
és a szív nem ver többé itt bent,
hát menj, és ne keresd a végtelent,
mert nincs...nincs örökké,
ne lázadj hát, ez így van jól.
Elmúlik majd,
eltűnik végül minden nyár, minden hangos csodád,
minden láz, amit vágy gyújtott...
Nappalodról, éjszakádról mit sem sejt az utazó,
ki majd utánad érkezik, körülnéz, és nem lát semmit mindebből már...
A jó, a rossz...elmúlik mind.
Elmúlik majd,
eltűnik végül a sok rohanás,
minden szánalmas, szédült kapkodás valaki más után...
eltűnik, mint a féltő pillantás:
siess haza, és meg ne fázz...
Elmúlik majd,
eltűnik végül minden bűn, hazugság, öncsalás...
Akik néhány garasért lelküket árulták,
ugyanúgy mennek el, mint akik azt hitték,
ha őszintén és tisztán élnek,
rájuk majd vár valahol egy jobb világ...
Kincseink, koldusruhánk itthagyjuk mind...
Elmúlik majd,
eltűnik végül minden szín,
fáradt szürkévé lesz, megkopik, megfakul,
ahogy a véletlen ágy, a sok véletlen társ...
Kihalt az út, szitál a hó és elborít.
Elmúlik majd,
eltűnik végül minden szó, marad a ránk omló csend.
Minden dal, minden perc, mely a szárnyára vett,
elszáll könnyű füstként...
Régvolt szerelmek vézna árnya ködbe vész,
hangjuk szólít: ne késs! Lépsz a távol felé...
Vágy és gyönyör elmúlik mind
- így van ez jól.
