HTML

Üvegcserepek

Friss topikok

  • NorahLove: http://www.youtube.com/watch?v=dpRvrFNGMzU (2014.03.04. 01:13)
  • Camelia: *-* :) (2014.02.22. 23:09)
  • Camelia: Lenyűgöző! Nagyon megragadott! :) Boldog Új Évet Neked! *-* (2014.01.01. 20:10)
  • anolin: Köszönöm szépen, és Neked is kicsit megkésve bár, de boldog névnapot kivánok. :) (2013.08.18. 22:03)
  • anolin: Ezért tettem be, mert nagyon megfogott. :) (2013.07.13. 10:49)

Címkék

2012.11.26. 23:43 :: dreamersquill

Fotó: Jochen Schmidt-Oehm - Le balcon côté sud

Egy gyönyörű szép francia sanzon, ill. ballada Isabelle Boulay előadásában. Ma találtam. Úgy érzem, mindig hallgatnom kell, akkor is, ha nem is értem teljesen a szövegét.

Blanche comme la neige /Fehér, mint a hó/

La belle s'est endormie sur un beau lit de roses
La belle s'est endormie sur un beau lit de roses
Blanche comme la neige
Belle comme le jour
Ils sont trois capitaines
Qui veulent lui faire la cour

Le plus jeune des trois la prend par sa main blanche
Le plus jeune des trois la prend par sa main blanche
Montez, montez, ma belle
Sur mon beau cheval gris
À Paris je vous mène
Dans un fort beau logis

Finissant ce discours, le capitaine rentre
Finissant ce discours, le capitaine rentre
Mangez, buvez, ma belle
Selon votre appétit
Avec le capitaine
Vous passerez la nuit

Au milieu du repas la belle est tombée morte
Au milieu du repas la belle est tombée morte
Sonnez, sonnez les cloches
Tambours au régiment
Ma maîtresse elle est morte
À l'âge de quinze ans

Mais au bout de trois jours, son père s'y promène
Mais au bout de trois jours, son père s'y promène
Ouvrez, ouvrez ma tombe
Mon père si vous m'aimez
Trois jours j'ai fait la morte
Pour mon honneur garder

La belle s'est endormie sur un beau lit de roses
La belle s'est endormie sur un beau lit de roses
Blanche comme la neige
Belle comme le jour
Ils sont trois capitaines
Qui veulent lui faire la cour...

Szólj hozzá!

2012.11.24. 15:29 :: dreamersquill

Fotó: J-K-PhotoArt - alter Stuhl unter Schraubzwingen

A vándorasztalos

Szeretem a fát. Bármennyire is különös, műszaki rajzolóként (térképész, gépész, építész területen) nem kaptam munkalehetőséget elsőként itt, hanem egy asztalos által vezetett kis műhelyben. Mielőtt festegettem, ill. égettem különböző motivumokat egy fatáblán, előtte ki kellett dolgoznom, átcsiszolnom felületét és oldalát. Volt, ami nehezen ment, mert túl eres volt, ami az égetésnél is gondot okozott, mert megcsúszott rajta a páka hegye. Miközben ismerkedtem a fa természetével, nem jutott még soha eszembe, hogy talán ez „fiú", amiért olyan kemény vagy makacs. Ez a látszólag képtelenségnek tünő állítás, melyet Rostás Árpád mond a videón, igaz lehet. Neve egy újsághír miatt került figyelmem középpontjába. A cikkben hozzászolók egyikének ajánlására megnéztem egy videót róla. Itt csodálkoztam rá a fiú-lány megállapításra. Éppen egy régi ruhás szekrényemet készülök felújítani, az elöző tulajdonos által, barbár sarokfürészeléseinek nyomait eltüntetni, kijavítani. Különös érdeklődéssel figyeltem ezért is ezt a kisfilmet. Árad belőle a szakmaszeretet. Akarva-akaratlanul is az én két nyugdíjas térképész oktatóm jutott eszembe és ők is a fafaragással kezdték velem az oktatást. A ceruza faragásával. Aki próbálta már, az tudja, milyen végtelen türelmet igénylő munka a ceruzahegyezés. Csak így készülhet jó és pontos szerszám és a minőségi munkához ez elengedhetetlen feltétel. Ha már ez megvan, akkor jöhet egy másik aranyszabály, amit be kell tartani: nem lehet, nem szabad kölcsönadni. Nem írígységből, nem szakmai féltésből, hanem, mert mindenkinek más-más a munkája során a fogása, nyomása, ereje a rajzolás során, mikor tollat vagy ceruzát ragad. Ez jó útravaló volt nekem. Soha semmikor nem kértem kölcsön senki szerszámját, de megtanultam becsülni ezáltal az enyémet. Jó útravaló volt azért is, mert kivívtam egy hasonló felfogású új munkatárs tiszteletét egy másik munkahelyen és nem jutott eszembe megsértődni soha, ha nem adták oda valamelyik szerszámot, ha éppen eltörött az enyém. Tőle az építészeten kaptam hasonló pluszt, inditattást, amiért hálásan gondolok rá.

Ime Rostás Árpád, a vándorasztalos oktat a farestaulálás fortélyairól, a munkáiról. Van miért büszkélkednie, szerintem.

2 komment

2012.11.23. 17:49 :: dreamersquill

Fotó: Anke Merzbach  - image

Váratlan vendég

Beszélgetünk szobánkban még a csacska
nyár hancúzásáról, s te, csöndes ősz,
oly észrevétlen-lopva, mint a macska,
bejössz.

/Kosztolányi Dezső/

2 komment

Nagy utazás az életünk...

2012.11.21. 12:21 :: dreamersquill

Fotó: Anke Merzbach - Traumexpress

Elindulunk, elindulunk, az égbe megy a vonatunk,
S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
Vonatunk kattogó zaja.

Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.
Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk.
Nagy utazás.../dalrészlet/

Dés László - Bereményi Géza Nagy utazás c. dala Palya Bea újszerű, csodálatos és érzéki előadásában. Úgy, ahogy én is érzem, éreztem régen ezt a dalt magamban. Kicsit lassún, andalítóan lágyan és eltűnödve. Megunhatatlan.

Szólj hozzá!

2012.11.20. 11:00 :: dreamersquill

Fotó: Chimera - Grapes of the Fall

Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

/Kosztolányi Dezső/

Szólj hozzá!

2012.11.14. 18:04 :: dreamersquill

Just so

Fényre árnyék. Fent és lent. Hullámzom a nappalokban, az éjszakákban. Lent és fent.

Az áttesztő függönyön át szemlélem a borús, fáradt utcát. Vibrál szememben a nyár. Elviselhetetlen volt pedig! Azok a réti virágok...Azok a meleg fények...

Fázom újra, azt hiszem.

Szólj hozzá!

2012.11.13. 11:14 :: dreamersquill

Fotó: Anke Merzbach - image    

Üresen állok mindennek háttal...

veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren

vagy valaki mással.../Bérczesi Róbert: Üres - Hiperkarma dal/

2 komment

2012.11.07. 08:15 :: dreamersquill

Fotó: Stephan Maahs - Obama

Jó egészséget, Obama!

Csakúgy kiváncsiságból megnéztem az atv-n az elnökjelölti vitát pár hete. Igazából nem is tudtam akkor, ki a jobb, de az feltűnt milyen elegánsan, indulatmentesen, inteligensen érveltek saját elképzelésük mellett. Túl azon, hogy mindkettő elnökjelölt megjelenése, emberi kisugárzása tetszett, mégis Obama higgadtabbnak, megfontoltabbnak, szocálisabbnak tűnt számomra, különösen azzal a kijelentésével, hogy mindenki számára kiemelkedően fontos legyen a tanulás és ennek magas színvonala. Szinte mindig visszatért erre, hogy miért is van ennek igen fontos szerepe, ha valahányszor felmerült a kérdés pl. munkahelyteremtés vagy egészségügy nehézségeinek megoldására. Ezek olyan kérdések, melyekre nincs azonnali válasz, megoldás, csakis szervezetten, lépésről lépésre haladva lehet elérni biztos eredményeket.

A további vitákat nem néztem. Úgy gondoltam, eldöntik úgyis az ott élők.

Eldöntötték. Itt olvastam, hogy a szegények voltak többségben. Így hát velük együtt örülök a győzelmének. Nem szeretem sem a pezsgőt, sem a pálinkát, de kivételesen egy kupicával lehajtanék az örömre: jó egészséget Obama az újabb négy évhez!    

3 komment

2012.11.05. 11:29 :: dreamersquill

Fotó: Anke Merzbach – image

Ahogy Mária…

“Meghoztuk a kis inget és a sapkát…” A fehérruhás nő pedig határozott, rutinos mozdulatokkal átvette a kis csomagot és becsukta az üvegablakot. Megilletődötten, zavartan álltunk a kórházi alagsor zöld folyosóján. Valójában a dac hozott minket ide, a kivülállók gátlástalan cinizmusa, mely mindezt haszontalannak, felesleges pénzköltésnek itélte. Mégis, nem tudtunk felnőni, szembenézni a halállal. Amikor a fehérruhás nő újra kinyitotta az ajtót, hogy nyugodtan megnézhetjük, milyen aranyos, mintha csak összebeszéltünk volna, egyszerre mondtuk, hogy nem, nem… és nem értettem magamat. Honnan ez a félelem és miért? A szokások, a tradiciók , a tabúk a csontjainkba ivódtak. Mégis, kinek a szokása, és milyen hagyomány ez, mely nem néz szembe semmivel és nem beszél róla? Arról, hogy búcsúzni szépen kell…

Ahogy Mária búcsúzott Jézus fiától, kis pille testét két karomba kellett volna vennem…

Szólj hozzá!

2012.11.01. 03:43 :: dreamersquill

Fotó: TwiN Pearl - vergessenes...    

Befonnak egyszer téged is
valami pompás koszorúba
idegen lesz majd és hideg
minden akár e bécsi utca
elgurulsz mint egy villamos
utánad felgörbül a vágány

kutyatej páfrány
tör át a járdán

kit érdekel hogy erre jártál...

/Kányádi Sándor: Halottak napja Bécsben - részlet/

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása