HTML

Üvegcserepek

Friss topikok

  • NorahLove: http://www.youtube.com/watch?v=dpRvrFNGMzU (2014.03.04. 01:13)
  • Camelia: *-* :) (2014.02.22. 23:09)
  • Camelia: Lenyűgöző! Nagyon megragadott! :) Boldog Új Évet Neked! *-* (2014.01.01. 20:10)
  • anolin: Köszönöm szépen, és Neked is kicsit megkésve bár, de boldog névnapot kivánok. :) (2013.08.18. 22:03)
  • anolin: Ezért tettem be, mert nagyon megfogott. :) (2013.07.13. 10:49)

Címkék

2008.05.04. 23:45 :: dreamersquill

Foto - /Durcika/

Mama

A felhasított fakérgen
már gyógyulnak a rajzok,
s a gyermekkori sebektől
már nagyon messze tartok.
A láncra fagyott hintákban
a hó vigyáz a télre;
a tanácsod kéne.

Mama!
Mama!

A telefonfülke rosszkedvű,
mert fáradt, süket és néma,
Jó lenne most káromkodni
vagy beszélgetni néha.
Egy vizsla feszül a pórázán
és nevet a nagyvilágon,
Mama, a tanácsod várom.

Mama!
Mama!

A névtábla így nem igaz már,
és megint rossz a csengő.
Hazudok, tudom nem hiszed,
Csak jó hír legyen az első
Nekem kéne vigyáznom rád,
de nem nőttem fel mégsem;
Mama, most ne szidj meg érte!

Mama!
Mama!

/Sztevanovity Dusán/

Szólj hozzá!

2008.04.28. 08:58 :: dreamersquill

 

Nem leszek egy hétig és mindenkinek szép napokat és vidám majálist innen a gyerekeim szülövárosából, ahol ez a film készült.

Az emlékek megszépítik az idöt. Ma már csak a színes lufikra és sok a vidám együtt töltött percekre a családdal, a kollégákkal, a barátokkal.

5 komment

2008.04.27. 13:30 :: dreamersquill

 

Ösz a tavaszban

Ha a virágszirom lehullott a fáról, már nem térhet vissza rá. (Japán közmondás)

 

Megnéztem a parkunkban az egyetlen cseresznyefát és még mindig kitartóan virágzik itt-ott apró csomókban. Megcsodálom mindig, hiszen elég sok viharos szél hajlította ágait és esö verte szirmait már tavasz eleje óta. A földön elterülö virágszirmok még jelzik fájon az elmúlást, mégis szépen köszönnek el beterítve gyönyörü rózsaszin szinükkel a pázsitot, a járdaszegélyt és az utakat.

Búcsúzás és egyszerre megújulás van ebben a tavaszban, talán ezért nem olyan fájó. Nincs idö a szomorúságra, mert közben virágzik a gesztenye, az orgona pedig illatával bódít. Ki emlékszik már a nemrég lehullott szirmokra?

További szép hétvégét Mozart zenéjével.

2 komment

2008.04.27. 01:25 :: dreamersquill

Kozári Ákos: Parányok

Égtájak

Mindnyájan más égtájról jöttünk,
szemünk megszokta a világtérképet.
Találkozásunk helye a Föld középpontjává lett,
Izgalom fogott el bennünket.
A szeretet volt közös nyelvünk,
a Föld a mi közös bőrünk.
És minden éjjel,
midőn a Nap parazsa kihűl,
dideregve melengetem
az én keleti és nyugati kezem
a te szemed déli és északi
lángjánál.

/Nahid Bagheri-Goldschmied verse Balázs Ildikó fordításában/

2 komment

2008.04.26. 00:54 :: dreamersquill

Foto - vanguard

Ülünk egymás mellett

Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.
Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.
- Mért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni? -
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.

/József Attila/

Szólj hozzá!

2008.04.25. 11:43 :: dreamersquill

 

...a hangommal sikerül-e ez?

„Bebizonyítani egészen semmit sem lehet...Csak hiszem azt, hogy csak az értelmemre hatnak az érvek...inkább az érzéseimet nyerik meg, - fordítják valami felé. - Mi a meggyözödés? Egy ember hite és véleménye együtt, -  egyszóval az egész ember rezonanciája. Meggyözni valakit tehát csak akkor lehet, ha az érzéseit is meghódítom - s hogy a hangommal sikerül-e ez? Valószínüleg a forma, a mondanivalóm alakja hat ebben döntöen."

/Füst Milán: Napló II./

Hol, hol van a vége, hol az én dühömnek,...a haragomnak...énekli Francoiz Breut számomra lenyügözö hanggal és egyszerü szerénységgel, melyben nincs semmi írmagja sem a dühnek, sem a haragnak. Egyszerüen így is lehet figyelmet felkelteni a világban dúló, egyre növekvö mindenfajta aggresszióra. Nekem tetszik.

Francoiz Breut - Ma Colere

Où, où est-elle passée, où est ma colère, ma colère ...
Sur, sur quel terrain l'ai-je semée, quels détours m'ont fait, m'ont fait l'oublier, ma colère ...

N'ai je, plus rien vu soudain, plus rien entendu, rien ...
Plus personne à blamer, personne à déplaire, personne à défier, où est-elle passée ?

Où, où est-elle passée, où est ma colère, ma colère
N'ai-je plus rien vu soudain, plus rien entendu, plus rien à confier, à mes nerfs ...

L'as tu prise toute entière, l'as tu décimée, décimée
T'es tu accaparée, ce peu que j'avais que j'avais donné, ma colère...

6 komment

2008.04.25. 10:48 :: dreamersquill

Foto - csecsmen/Fotoaréna/ - absztrak

Szavak nélkül

Úgy gondoltam valamikor, hogy a
vakító narancsszínű reggeleken,
újraélednek a már eltemetett álmok,
vágyak, remények a megvilágosodott
emberi agyban, mint ahogy újraélednek
a mesebeli hétfejű sárkányok, és a
Nap új arca is az erdőszéli vízmosásban.
de ma reggel reménytelen és szomorú
vagyok, s lám, te is csak szavak nélkül
kiáltasz értem, hiába, mert a gyászos
fehérségű örök ismeretlenség, folyton
elkülönít bennünket egymástól, s az
emberektől. Közös múltunk immár,
szétszóródott, haldokló gyöngyszemek
az időben...

/Rakovszky Zsuzsa/

Szólj hozzá!

2008.04.24. 14:05 :: dreamersquill

 

Hajnali óceán

Furcsa dolog ez a rácsodálkozás.

Rácsodálkozás valamire, mint ahogy az éjjel volt egy Fodor Ákos versre és egy képre utána. Olyan ez, mintha valaki kitalálná belsö gondolatunkat, hangulatunkat, megfejti titkos álmainkat.

Ez a dal azonban másképp hatott rám. Sokkal mélyebben, megrendítöbben. Amikor elolvastam a szöveget, mert nem mindenhol volt számomra érthetö, meglepödtem. Sokáig csak ültem zavartan és a hasonlóan átélt álmomra gondoltam. Arra a megfoghatatlan, elmondhatatlan és jólesöen boldog érzésre, amikor a nagy, félelmetes Óceán szürkés-kék hideg hullámai rámborultak, és magával sodorva nem a borzongató, jeges hidegségét éreztem a börömön, hanem a mélységböl sugárzó nagy fényesség melegét. Valósággal belesímultam a fényhullámokba magamban mondogatva, hogy ez nem is fáj, egyáltalán nem fáj...Olyan jó így beleolvadni, megtisztulni, megsemmisülni, visszatérni az Élet bölcsöjéhez, a nagy Óceánhoz.

 

Itt vagyunk egymagunk, az éjszakában hosszú még az út
Gyengülnek lépteink, vállainkon túl nehéz a múlt
Földereng a pusztaságon túl az óceán
A víz szagát hozza már a szél
És égi jelt kapunk
Hogy zarándoklatunk véget ér

Nézd
A hajnali óceánt
Hulljon gyűrt ruhánk
S térdeljünk a fényben

Nézd
Rongyos szárnyaink
Csorbult karmaink
Tűnnek már az éjben

Nézd
A hajnali óceán
Lemossa porruhánk
S tisztulunk a szélben

Nézz
A Nappal szembe nézz
A fényben az égig érsz
S megpihensz talán
Az ezüst óceán
Hajnalán

Emlékezz, volt idő, mikor értettük a farkasok szavát
Emlékezz, volt idő, mikor együtt követtük szörnyek lábnyomát
És emlékezz egy éjszakára, éjszaka jött megint
És azt hittük, az ég mindig sötét
Ezért bánt, hogy itt vagyunk
Mert zarándoklatunk véget ért

Nézd
A hajnali óceánt
Hulljon gyűrt ruhánk
S térdeljünk a fényben

Nézd
Rongyos szárnyaink
Csorbult karmaink
Tűnnek már az éjben

Nézd
A hajnali óceán
Lemossa porruhánk
S tisztulunk a szélben

Nézz
A Nappal szembe nézz
A fényben az égig érsz
S megpihensz talán
Az ezüst óceán
Hajnalán

Szövegíró: Trunkos András  - Omega együttes

11 komment

2008.04.24. 01:17 :: dreamersquill

Foto - Red front/Fotoaréna/ - Holnapután

Jelentés-vázlat a jelenidöröl

valahogy úgy, mint a csecsemők:
iszom, iszom és szomjazom,
megkívánok és elúnok,
fogok, megszorítok és elejtek,
elsírom magam,
unatkozom, félek.
Mindentől függök, de alig függök ö s s z e.
Nagyon megörülök egy érintésnek. Vissza-
borzadok egy másiktól.
Nevetnem kell, nevetnem bizonyos szavakat hallva, látva.
Figyelmem lengőajtaja készségesen nyíldogál
kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom
egy színen, formán, hiányon; jót csodálkozom olyasmin,
hogy hajlik az ujjam.
Bízom. Ragaszkodom. Hamar
felejtek. Valahogy így.
Jöhet
a jövő -
úgyis jön
- nem hívom.

/Fodor Ákos/

7 komment

2008.04.22. 20:45 :: dreamersquill

Foto - Durcika/Fotoaréna/ - Vísszhang

Vágymagam a Hold alatt

Be jó az éjben bátoran menni,
Be jó az éjben egyedül lenni;
Bús tavaszi éjjel
S borusan járni szerte-széjjel.

Ha a Hold szunnyad, szellő se rebben,
Virágok nyitnak elfeledetten,
Tüzes, tüskés rózsák,
Ölelik a Föld takaróját.

Elhaló hárfák titkos zenéje
(Ez éj a Ielkem örökös éje)
Hűs tavaszi éjjel
Sirat Valakit bús szeszéllyel.

Messze vidéken - ismerős tájon
Éjjel bolyongok. - Senki se szánjon!
Hisz ez az én kertem
S bünhödnöm kell, mert nagyot mertem.

Belépni mertem, szétnézni benne:
Kóborgó Vágyam ha nyugtot lelne!
Szelid, csöndes éjjel.
S bolyongok benne szerte-széjjel.

/József Attila/

4 komment

süti beállítások módosítása
Mobil