Üvegcserepek

a tévedés fátyla

Nemsokára megyek az Anathema koncertre. Kislányom meghívott. Most fogom öket elöször látni. Kicsit furcsa lesz közöttük lenni "öreg" szívemmel. Biztos jó lesz majd. Szeretem zenéjüket, gondolatvilágukat. Közelállnak  hozzám. Íme, két kis dal tölük.

Shroud Of False

We are just a moment in time
A blink of an eye
A dream for the blind
Visions from a dying brain
I hope you don't understand...

A tévedés fátyla

Csak egy perc vagyunk a töretlen időben,
egy szem villanása,
egy vak ember álma,
egy haldokló elme rémképei,
remélem nem fogod megérteni...

Fordította: Kálmán Dániel

Foto - vanguard

Helyünk a világban

Kell, hogy a napnak sugara legyen,
sugaras legyen, mint az értelem,
kell, hogy húzzon a föld, a súly-szívű,
de súlyos szívvel hozzá lenni hű,
súlyos napokat egymás tetején
egyensúlyozni - szemünkön a fény - ;
ez a harmónia, a keresett
s találni vágyott, csörgő vizeket
zengővé szelídítő, orvosa lelkünknek,
hogy a béke otthona
lehessen -
Tűzben született a Föld,
s kínlódott, míg meglelte kijelölt
helyét a nyugodt gravitáció
törvénye szerint. - Egy élet s halál van,
s csak így jó élni - amíg meghalni jó -
megkeresni helyünket a világban.

/Szilágyi Domokos/

(repedés-virág)

Az aszfalt rése
között
egy százszorszép virul,
az élet szép indulata:
a bármiképpeni élni akarás,
hát így kell,
ha csak így lehet:
az aszfalt rése között.

/Boda Magdolna/

Fotóm:
Ez az én repedés-virágom, nem szásszorszép. A napokban találtam rá és csodáltam meg magányos, bíbor szépségét egy tömbház tövében a szürke aszfalton.

Add a kezed...

Fülfájdítóan hangos, hosszú sípszóra ébredtem. Az elkülönített kórházi szobára nehezedő alaktalan feketeség bizonytalansággal vegyes félelmet váltott ki belölem. Riadtan meredtem a műszerre, amiböl a filmekben is jól ismert a végső tudatállapotot jelző, hosszan elnyújtott éles, figyelmeztető hangja szólt. Mindez váratlanul jött elő a semmiből az álmomban. De mi van a lányommal? - jött villámcsapásként a következö gondolat az álom és ébrenlét határán. A falra kivetített pirosan villogó digitális óra hajnali négyet mutatott. Azonnal menni akartam, hogy tudjam, minden rendben van-e? A hirtelen támadt sokkszerű  álomélményt az egymást követő zavaros gondolatok hűvös válaszai csillapították: nincs most értelme az utazásnak, nincs értelme a kora reggeli érdeklődésnek, telefonálásnak. Lassanként, ahogy oszladozni kezdett kint a hajnali sötétség, úgy kezdett lassan csökkenni a bal mellem körüli, karomra kisugárzó, hirtelen jött szúró fájdalom is.

Most már túl vagyok a megnyugtató beszélgetéseken a lányaimmal, és úgy tűnik, tévedés volt az az álom. Csupán egy rossz gondolat kivetített filmkockái voltak, egy felesleges túlérzékenység, aggodalmaskodás. Mégis, az az ijesztően váratlan, sípoló hang kora hajnali emléke a fülemben az egész napomat beárnyékolta tehetetlen, furcsa szomorúsággal.

Dallam vagyok...

Dallam vagyok semmi más,
nincs testem, csak lelkem
és hangulat,
és érzés, és érintés
vagyok csupán...
Nézek és látok,
és szeretem ezt a vad, kegyetlen
világot,
hisz bánat és bú, és öröm,
és könny,
és szerelem, és halál, mind egy,
mindegy, ha jön...

/Fazekas Gábor: Mi magam vagyok.../

Nuanda - Your Heaven Lies

A zuhanás

Mennyi esés, landolás,
zuhanás a semmibe.
Mennyi újrakezdés, áhitat
a jóra, virágbontásra,
kijózanodásra.

Mennyi elveszett pillanat,
elfojtott érzés, gyáva
visszavonulás.
Mennyi kietlen út, sivatag
trópusi erdők helyett.

És mégis a zuhanás erősít,
felemel.

/Zágorec-Csuka Judit/

Öszi falevelek...

Köszönöm a blog-szerkesztöknek a blog-szülinapi jókivánságot és Ametisztnek, aki segített megszületnem egy szép külsövel. Külön köszönöm mindenkinek, hogy meglátogattak, olvasgattak, hozzászólásukkal kicsit „életben" tartottak.

Botladozva...

Így jár a testem-lelkem mostanában. Jó lenne, ha ismerném a kottát és játszhatnék valami édes-bús melódiát ezen az elhangolt, öreg zongoránkon. Itt árválkodik a másik szobánkban és fiamra vár. Addig jó, míg nem jön, mert ez azt jelenti, hogy boldog. Akkor játszik, ha valami nagy bánat éri, amit csak a zongorának mondhat el, senki másnak. Ilyenkor csendben elvonulva hallgatom lelke botladozásait és érzem, ahogy rögtönzött mélabús játékától lassan megnyugszik. Valami ilyesmi kell most nekem is. Valami tétova megnyugtató álom.

Susanne I. - Bedrückende Monotonie

Lesz ugye nekünk...

Lesz, ugye, nekünk egy olyan lakásunk,
hol elbújunk végre és csókokat váltunk,
sárga teánk pirul fehér csészében,
látva, hogy rummal hígítjuk éppen.

Oly jó lesz ottan, egymáshoz bújva,
szerelmet vallani újra meg újra,
s hogy reggelre kelve, tejért ki megy le,
azt az dönti el, hogy kinek lesz kedve.

Lesz, ugye, nekünk egy nagy utazásunk,
ezernyi holmit bőröndbe zárunk
és vonatkerék dúdol fülünkbe,
vagy hajó ringat az azúrba tűnve.

Festői város, kávéház este,
kezed szorítva, mosolyod lesve,
s kérdezem tőled: ugye, nem álom?
Köszönöm néked, szép ifjúságom!

/Cseh Tamás - Bereményi Géza/

Anyone, Anywhere /Anathema/