Már május...
Olyan gyorsan jött el a hónap vége, hogy alig hiszem el, hogy itt van már a május. Ennek ellenére még frissen élnek bennem a Kremsben töltött szombat esti, röpke kis órák Cocorosie-val, Laurie Andersonnal és Antony Hegarty-val. Ritka alkalom, mikor egyszerre három kedvenc van együtt egy helyen és nagyon örültem, hogy ezúttal nem voltam egyedül. Velem volt a nagylányom és a párom ezen a nem mindennapi “kalandon”. Majdnem rosszul sikerült, hiszen vonattal nem volt egyszerű az odautazás, (tovább utaztunk átszállás helyett), de a hazaút sem volt zökkenőmentes. Ennek ellenére kellemes emlékeket örzünk a Donaufesztiválról.
Cocorosie (Bianca és Sierra) ezen az estén nem a szokásos koncertjét adta, hanem kivülállóként az általuk meghírdetett rajzokhoz, animációs munkákhoz, filmrészletekhez adták a saját, kissé szürreális zenéjüket. A nagy kivetítőkön láthatók voltak a munkák a készítőjük nevével ellátva. Nekem két alkotás tetszett, egy rajzfilm(Shadow Inside) és egy filmrészlet, aminek sajnos nem jegyeztem meg a címét. Egy magányos öregasszonyról szólt, aki lélekben még mindig kislány maradt. Engem nagyon magával ragadott, talán, mert még nem békültem meg az öregséggel. Ezekről nem tudtam fotót készíteni, hiszen talpalatnyi hely nem volt, alig lehetett mozogni. Közben idegeskedtem, hogy a Laurie Anderson koncertjéről ne maradjak le.
Bár nem volt egészen jó helyem, mégis a képek jól sikerültek. Komor hangulatú, igényes, szép muzsikát hallhattunk a számomra ismeretlen Light Asylummal.
Antony is, ahogy a Cocorosie-ék (Sierra és Bianca), támogatóként volt jelen Sissy Nobby-nál. Sajnos, nem hallhattunk egész estés, saját koncertet tőle sem. Azt hiszem, most ihletmentes időket élnek, de szép tőlük, hogy a hírnevüket felhasználva, együtt énekléssel népszerűsítenek fiatal, tehetséges énekeseket. A táncosnő is feldobta a hangulatot, nemcsak a vidám, pörgős zene. Jól látható az élénk figyelem a férfiakon.
Itt Sierra Casady látható, pont előttem ült.
Itt pedig együtt Biancával, a húgával háttal állnak a színpad előtt, éppen súg valamit. A színpadon Antony Sissy Nobbyval.
Végül egy régi Cocorosie dal befejezésként Harry Clarke illusztrációjával.
