Üvegcserepek

digitSamurai/Fotoaréna/ - Fekete csend

A többi ugyanaz

Egy reggel köszönés nélkül elhagytál.
Mást ígértél, mégse hibáztatlak.
Buta játékszerek voltunk csupán
önző vágyaink csapdájában.
De hibáinkból nem tanulunk
nyerünk és veszítünk, alul maradunk.
Mégis tovább vívjuk harcainkat
és nem vesszük észre;
csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.

/Jim Morrison/

Elfáradt dal...

Köszönöm a sok-sok szép, édes-bús melódiákat, musiceleket, melyekben szárnyaltam, elvágyódtam, hitet merítettem és könnyeztem is, ha éppen megéríntett egy-egy szövegrész.

Az életem részévé vált A képzelt riport dalai. Ott voltam a premier elöadásán és késöbb is elmentem, mert hallani akartam újra, hogy „hogyan mondjam el neked, amit nem lehet"...és hogy "kiáltoztam a sötétben szásszor a neved"...vagy a "Volt egy föld, messze ég, elnyelte már a messzeség" keserü dallamát, ami ma ezerszer belémhasít... és végül megjegyezzem, "elringassam magam" ezzel a ma is örök útravalóval, mikor kétségek gyötörtek gyakori útkeresésemben, fiatalkori céltalanságomban:

„Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk,
Nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj.
Arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk,
Játsszunk még tovább, játsszunk még tovább."

Játssz még tovább óriási álmaiddal, elfáradt szárnyaiddal! Ha nem is jutsz messzebbre, de nekünk vigaszt és megnyugvást adnak dalaid.

Isten éltessen Presser Gábor, a 60.-ik születésnapodon!

Viszontlátás

Annyi idő, talán évezredek múltán,
mindig így volt, s így lesz ezután.
Emlékszem rád. És emlékezel rám.

/Szepes Mária/

Mindig úton vagyunk. Kezünkben börönddel és itt-ott megállunk, ha néha ránk tör az esö. Vagy megpihenünk, ha éppen csillagot vágyunk csodálni az elsötétült égen. Talán megérkezünk egyszer valahová. Talán. Az is lehet, hogy soha. De az élet törvénye, hogy mindig úton legyünk. Böröndünkben a titkokkal, az álmokkal. Kékek, barnásak, szomorúan sejtelmesek. Lesz idö, mikor nem láthatlak a nagy végtelenségben. Lehet, emlék sem lesz, de a kékröl, a barnáról, az esöröl, a papírhajókról tudni fogom, hogy megérkeztél  és együtt cipeljük tovább böröndünkbe zárt pillangó álmaink.

Dariusz Twardoch festményeit Ketil Bjornstad zenéje kiséri.

Bernáth Aurél festménye

A gyermek dala

A kislányt "gyermeknek" nevezték,
mert egyszer Adrianino kérdésére:
"Mi vagy te?" - így válaszolt:
"Én gyermek vagyok."
(Kurt Tucholsky)

Ha felnőtt leszek
s te egész piciny,
majd úgy leszek,
hogy ne félj soha,
Naphullás közben is megvédelek
ha utánad rúg a Zongora,
soron kívül adok majd tortát,
málna-íz lesz a bánat tora,
elalvás előtt fujok hat nótát!
(és reggel is néha,
csak ne sírj soha.)

Ha jeget eszel
(egy egész picit),
vagy levelet nyelsz
(virágot soha!)
jaj és júj nélkül
vetem meg az ágyad,
nevetés lesz a bánat tora,
párnádra kötök mályvaláng-vitorlát,
mert didereg a tenger! -

(csak elérj oda!)

Az Óceánig is elhajózhatsz,
ott majd én leszek a Tortahegy,
s ha fentről a Szél elfújja a gyertyát,
Vackort, a mackót is előveheted,
hisz sötétben lenni cudar
nehéz, mert a sötét
az sötét, és harap nagyon!

(hogy mi a bátorság
akkor s milyen?)

Én Óznál is jártam és azt is tudom.

Zenélő levélként
pörgök a fán,
rozsdamész vakol
s a szél fénypora.

Ha felnőtt leszek,
s te egész piciny,
majd úgy leszek,
hogy ne félj soha!

/Pinczési Judit/

Nancy Scheinman festménye

Jó éjszakát kedvesem

Jó éjszakát kedvesem,
A végére már nem lesz szükséged rám,
Ott, a mennyország kenyérfái alatt,
Ott, a sötétkéken közelgő óceán vizén,
Már nem fogom a kezed,
Hogy elkísérjelek a Napot rejtő partokra feküdni,
Ezen túl a csend, a sejtelmes óriás,
Mint szigorú egyenruhás, suhan végig éjszakáinkon.

Bocsáss meg, ha bántottalak,
Mikor betörték ablakomat lázas látomásaim,
Mik engem is ugyanúgy félelmeimmel hagytak,
És ugyanolyan szeretettel tagadtak,
Csak azt rótták rám, hogy tanuljak test nélkül szeretni,
Az értelmek, és elmék viszonyait kilesni,
Szeretkezni a mélybe fúlt ideálokkal.

/Csíki András/

Gustav Klimt - Musique

Dalolj nekem, hogy megnyugodjak
Dúdolj nekem, hogy elaludjak
Mesélj nekem, nehogy elvaduljak
Halj meg velem, hogy meggyógyuljak

Díszíts fel!
Akassz rám időt, mosolyt, érintést
Szeretnék végre ünnepelni
Ülj mellém szótlanul
Vigyázzunk egymásra
- én tudom, hogy nagyon törékeny vagyok!

/Tornay András/

Egyszer különös hangra ébredtem. Mint távoli kiáltás, ami mégis közel szólt, fülembe fészkelt, a szívembe, az egész bensömbe, a lelkemben szétáradt megmagyarázhatalan fájdalmat okozva. Egyre erösebben. Ugyanakkor érzékeltem a szobára borult csendet is, amikor a becsapodódott ajtó hangja hirtelen elült. Szaladtam az erkélyablakhoz, hogy kiáltsak anyám után, hogy félek. Már messze járt. Az üvegablakra tapadva követtem hóban szaladó lépteit, míg egészen el nem tünt a magas házak között. Minden ijesztöen hófehér volt, a játszótér, a bokrok, a fák. A házak is. Csak ablakaik feketélettek, ahogy ez a szoba is, amikor lassan visszanéztem. Újra hallani véltem a korábbi hangot, ugyanezzel a hangszínnel és ugyanilyen dallammal, ahogy ebben a zenében hallható Lisa Gerrard elöadásában. Ilyen fájón, ilyen szomorúan és sejtelmesen földöntúlian.

Kis István - Mondj egy mesét

Hét pillanat

Az első pillanat, mikor megszületsz, társunkká szegődsz egy idegen világban.
A második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemekkel rácsodálkozol a világra.
A harmadik pillanatban még túl fiatal vagy, hamis álmokban hiszel, rossz utakra kalauzolnak.
A negyedik pillanatban magányos leszel, mint egy kő, társat választasz magadnak, mindörökké szeretni.
Az ötödik pillanatban küzdesz, ezer ellenében, s bár nem egyedül vagy, segítségre mégsem számíthatsz.
A hatodik pillanatban a tested láthatatlan sereg kínozza, gyötri, tiporja, megmarkol az idő vaskeze.
A hetedik pillanatban meghalsz.
Mi elfelejtünk.

/Jim Morrison/

gigitSamurai/Fotoaréna/ - Ligeia

-Nak

Nem az fáj, hogy alig jutott
E földön föld nekem,
S egy ádáz perc győzni tudott
Szerelmes éveken;

S hogy nálam minden elhagyott
Árva is boldogabb,
Az fáj, szivem, hogy siratod
Csavargó-sorsomat.

/Edgar Allan Poe/

Fotoaréna/csecsmen/ - Szárnyalás

Kegyelem

Mily szomorú a lélek alja,
a lélek ege mily magas,
azért lettünk, hogy égbe törjünk,
vagy földre hullni ugyanaz?

madárképesség, lélek-ára,
szárnyaszegett hit, hontalan,
azért lett szárnya, hogy röpüljön,
azért röpül, mert szárnya van?

/Gyurkovics Tibor/